Cikk nyomtatása | Hozzászólások |
Megosztás:
2018. november 29. 14:45 | Hegyvári Zoltán

Kelbimbós kacsaszárnytőleves egyenesen Egerből

A kelbimbó a meglátásom szerint elég megosztó alapanyag – az emberek jó része nem tudja a tányérján elképzelni, míg a másik fele rajong érte. Én ehhez a második csoporthoz tartozom, csak valahogy nagyon ritkán jut eszembe a zöldségesnél, hogy vegyek egy-egy adagot. Most azonban ott mosolyogtak rám a rekeszben, én pedig úgy vásároltam meg őket, hogy fogalmam sem volt róla, hogy mi fog belőlük készülni. Napokig a hűtőben várták az ihletet, míg aztán hoztam négy darab jókora kacsaszárnytövet, amikből pedig levest terveztem készíteni.

És nemcsak levest akartam készíteni, hanem párhuzamosan alaplevet is szerettem volna gyártani – úgyhogy ezt a két projektet összekötöttem, vagyis először készítettem egy jó nagy fazék kacsa alaplevet, majd ebből az alapléből kiloptam egy jókora adagot, amiből aztán kreáltam egy kelbimbós levest.

Kelbimbós kacsaszárnytőleves, Kép: Hegyvári Zoltán

Kép: Hegyvári Zoltán

Ne várjatok most konkrét receptet, mert őszintén minden ösztönből ment, vagyis nem porciózgattam, nem írtam fel semmit, csak szólt a zene a konyhában, én rozéztam – a leves pedig szépen kialakult a végére – írta Hegyvári zoltán.

Nos, azért lássuk a főbb műveleteket – rutinos háziasszonyok ezt a részt lazán átugorhatjátok… 🙂 A négy darab szárnytövet hideg vízben feltettem főni egy nagy lábasban, közben pedig minden zöldséget megpucoltam, előkészítettem. Amikor elérte a kívánt hőfokot a leves alapja, akkor lejjebb vettem a gázt, a habot több lépcsőben leszedtem, majd fűszereztem a levet. Só, szemes bors, petrezselyem ment a lébe, majd amikor már lehetett, akkor bezöldségeztem az alaplevet.

Amikor a húsok már szépen leváltak a csontokról, akkor egy villával leszedegettem az összes húst, és egy tányéron félreraktam őket. Egy kisebb lábasba szedtem ki annyi kacsa alaplevet, ami a megítélésem szerint elegendő lesz – a többit pedig Eszti kiporciózta, és már vitte is a fagyasztóba.

Őszi tejszínes vadnyúlleves erdei gombákkal
Tartalmasabb, forró levesek kerülnek egri húsimádó bartáunk asztalára, amikor jönnek a hűvösebb, őszi napok. Ím ez erre egy remek példa! Hegyvári Zoltán talált a fagyasztónkban egy csontos vadnyúl-alkatrészt, amin sajna nem sok színhús van – viszont amiből tökéletes alaplevet vagy levest lehet készíteni. A fagyasztónkban a hús mellett volt még egy kilónyi erdei gomba keverék is, amit rögtön meg is feleztem – és ki is alakult a koncepció.

Három sárgarépát és négy krumplit megpucoltam, majd feldaraboltam, a kelbimbók külső rétegeit leszedegettem, majd kettévágtam mindet. A forró alaplébe beleszórtam a félbevágott kelbimbókat, majd főztem őket. Amikor már egy picit kezdtek puhulni, akkor jöttek a répák, majd kis idő múlva a burgonyakockák is. Még kapott a leves egy kevés őrölt borsot, sőt még sót is – ugyanis a kelbimbó és a burgonya nagyon igényelte. A véghajrában a lefejtett, majd kicsit össze is darabolt kacsahúsokat is beleszórtam a levesbe – egyet még rottyantottam rajta, és már tálaltam is.

Azt még azért meg kell említenem, hogy Samu kutyánk szeme szinte könnybe lábadt, amikor meglátta a méretes kacsacsontokat, úgyhogy aznap nagyon népszerű voltam a családban… 🙂



Cikk nyomtatása | Hozzászólások |
Megosztás:

Legfissebb receptjeink


Receptek

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!