Miért fázunk meg a légkonditól?

A klímakészülékek a legtöbb esetben olyan helyekre kerülnek, ahol nincs igazán hely a beszerelésre. Egy átlagos, 2-3 kW teljesítményű klíma megközelítőleg 400–600 köbméter levegőt keringtet át óránként. Mindezt megpróbálja kipréselni magából egy 1 méternél rövidebb és maximum 10 centiméter magasságú résen. Ez azt jelenti, hogy a készülékből kilépő lehűtött levegő sebessége megközelítőleg 1,4 m/s, azaz a berendezésben előállított hideg levegő – ami valóban hideg, hisz a legtöbb berendezés a gyors hűtés elve alapján 10–14 Celsius-fok közötti levegőt állít elő, másodpercenként 1,4 métert tesz meg a helyiségben – hívja fel a figyelmet a nyár kezdetén a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika Szaklap. Ha átlagos értékeket veszünk figyelembe, akkor sem fog 3-4 méteren belül jelentősen felmelegedni a légsugár. Ha pedig ezen a távolságon belül ember ül – akkor kezdődnek a gondok.

Hogy miért, ahhoz frissítsük fel kicsit az anatómiai tudásunkat! Az emberi szervezet egy nagy és egy kis vérkörből áll. Nyirokrendszerünk is – a vérerekhez hasonlóan – az egész testet behálózza. Vannak kisebb központjai (nyirokcsomók), és a vérerekbe futnak bele, tehát bármi, ami a nyirokhálózatba kerül, az oda ürítődik. Az ember hőháztartásának szabályozó központja pedig az agyban (hypothalamus) van. Az emberi hőháztartás egyensúlyát a testünk különböző reakciókkal tartja meg. A hőleadás módja lehet vezetéses, áramlásos, sugárzásos vagy párolgásos. Mi most a párolgásos hőleadást, azaz a bőrön keresztül izzadással, illetve a légutakon keresztül légáramlással történő hőleadásokat fogjuk figyelni.

Tehát adott egy helyiség, amelyet klímával szerelünk fel, mert nyárion nagy a hőterhelése. Feltehetően besüt ide a nap. Az ember bőrén felszabaduló energia miatt a hypothalamus parancsot ad a test hűtésére, beindulnak a test hőleadó funkciói, mint a keringés serkenése, a bőr felületén víz párologtatása(izzadás). Ilyen körülmények mellett telepítjük a helyiségbe a berendezést, ami az esetek többségében közelebb van a felhasználókhoz, mint az célszerű vagy inkább elfogadható lenne.

A hő elleni védekezésből adódóan tehát a helyiséget használó  izzad, ami erősíti a hőátadást. A magas hőmérsékletű helyiségben a felhasználó szervezete a napsütés miatt nem érzékeli a klíma által befújt levegő hőmérsékletét, így elmarad a hypothalamus reakciója a további hőleadás leállításáról. Mit jelent ez? A test bőrfelületén az érzékelhető hőmérséklet a 40 Celsius-fokhoz közelít, míg a valós mért hőmérséklet a klíma által befújt 12–14 fok körüli, ami megközelítőleg 25 fokos hőmérséklet-különbséget jelent a test számára, amely ezzel nem tud mit kezdeni. A bőrfelület túlhűl, ami aprónak mondható gyulladásokat okoz a szervezetben, amelyeket nem igazán érzünk, így hosszú távon fogják kifejteni áldásosnak nem nevezhető hatásukat.

A gyulladások kezelését szervezetünk megkezdi, többek között a nyirokrendszer segítségével. Ezért tapasztalható, hogy sok esetben nyiroködéma (nyirokmirigy-megnagyobbodás) alakul ki az ilyen embereknél. A test leginkább érintett területei a fej (arc), nyak, váll, kar, mellkas. Eléggé gyakoriak – bár elsődlegesen inkább az autóklímák esetében – az arc- és homloküreg gyulladásos megbetegedései (sinusitisek), valamint a tüdő- és torokproblémák.

Tüdőnk terhelése és gyulladása a bőr és ezen keresztül a vér lehűlésének és a hideg levegő belélegzésének a következménye, amivel – tartós klímahasználat során – a hörgőket is képesek vagyunk túlhűteni. A klimatizált helyiségekben csak enyhe megfázásnak érezhető sinusitisek is komoly gondot jelentenek az ember számára, hiszen az enyhe tünetek, a láztalanság nem segít a felismerésben. Pedig kimondottan komoly szövődmények alakulhatnak ki – arc-, homlok-, fejtetőödémák a nyirok- és vérerek lefutásai mentén –, tehát nem vehetjük félvállról. A bőr és a bőrben futó érhálózat túlhűtésének másik jellemző tünete, hogy izmokban és akár a csonthártyákban is elindul valamilyen gyulladásos folyamat. Ennek jellemző tünete a klímát használó embereknél: a nyakmerevség, váll- és lapocka-környéki fájdalom, és ezeken a területeken izommerevség kialakulása, ami apró csomókként kitapintható a nyaki és lapocka környéki régiókban. Sokszor a felhasználó azt gondolja, hogy csak elgémberedett, vagy esetleg megerőltette a tagjait, de sajnos, nem. Sokkal nagyobb a gond.