Eldőlt a parfümharc

Az ügy előzménye a Coty Germaniyés a Parfümerie Akzente közötti vita. A Coty Germany Németországban luxus kozmetikai árukat értékesít. Ezen áruk luxusimázsának megőrzése érdekében bizonyos márkáit szelektív forgalmazási hálózat, vagyis szerződéses forgalmazók közvetítésével értékesíti. E szerződéses forgalmazók árusítóhelyeinek meg kell felelniük a környékükre, a kialakításukra és a berendezésükre vonatkozó bizonyos követelményeknek.

Ezenkívül a szerződéses forgalmazók számára megengedett, hogy a kérdéses árukat az interneten keresztül értékesítsék, amennyiben a saját elektronikus kirakatukat, vagy akár nem szerződéses harmadik felek platformjait használják anélkül, hogy ez utóbbiak közreműködése a fogyasztó számára látható lenne. Ezzel szemben kifejezetten tiltott számukra, hogy az áruk online értékesítését harmadik feleknek a fogyasztók számára látható módon működő platformjain keresztül végezzék.

A Coty Germany keresetet indított a német bíróságok előtt az egyik szerződéses forgalmazója, a Parfümerie Akzente ellen annak érdekében, hogy a fenti szerződéses kikötés alapján tiltsák meg számára a Coty áruinak az „amazon.de” platformon keresztül történő forgalmazását. Az Oberlandesgericht Frankfurt am Main (Frankfurt am Main-i regionális felsőbíróság, Németország), miután kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy e kikötés az uniós versenyjog alapján jogszerű-e, e kérdésben a Bírósághoz fordult.

Ítéletében a Bíróság mindenekelőtt pontosította, hogy a luxusáruk olyan szelektív forgalmazási rendszere, amely elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy megőrizze ezen áruk luxusimázsát, nem sérti az uniós jogban előírt kartelltilalmat, amennyiben tiszteletben tartják a következő feltételeket: a viszonteladókat valamennyi lehetséges viszonteladó vonatkozásában egységesen meghatározott és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazott objektív minőségi kritériumok alapján kell kiválasztani, továbbá a kialakított kritériumok nem haladhatják meg a szükséges mértéket.

A Bíróság ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy az ilyen áruk minősége nem csupán anyagi jellemzőikből fakad, hanem azon tekintélyből és presztízst sugalló imázsból is, amely luxusérzettel ruházza fel őket. Az ilyen luxusérzet az említett áruk alapvető tényezőjének minősül, mivel azokat a fogyasztók így megkülönböztethetik más, hasonló áruktól. E luxusérzet sérelme tehát ezen áruknak magára a minőségére is kihatással lehet.

Ezt követően a Bíróság megállapította, hogy az uniós jogban előírt kartelltilalommal nem ellentétes a szóban forgóhoz hasonló olyan szerződéses kikötés, amely a luxusáruk olyan szelektív forgalmazási rendszerének szerződéses forgalmazói számára, amely elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy megőrizze ezen áruk luxusimázsát, megtiltja, hogy az érintett áruk internetes értékesítése során kifelé látható módon harmadik felek platformjait vegyék igénybe, amennyiben tiszteletben tartják a következő feltételeket:

• e kikötésnek az említett áruk luxusimázsának megőrzésére kell irányulnia,
• e kikötést egységesen kell meghatározni, és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni, valamint
• e kikötésnek a megvalósítani kívánt célra tekintettel arányosnak kell lennie.

Az Oberlandesgerichtnek kell majd megvizsgálnia, hogy mindez teljesül-e. A Bíróság e tekintetben megjegyezte, hogy a vitatott szerződéses kikötés jogszerűnek tűnik, fenntartva azonban, hogy azt még az Oberlandesgerichtnek is meg kell vizsgálnia.

Nem vitatott ugyanis, hogy a szóban forgó szerződéses kikötés célja a Coty árui luxus- és magas presztízsű arculatának megőrzése. Másfelől a Bírósághoz benyújtott iratanyagból kitűnik, hogy az Oberlandesgericht megítélése szerint e kikötés objektív és egységes, továbbá hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazandó valamennyi szerződéses forgalmazóval szemben.

Ezenkívül a Bíróság szerint a luxusáruk szállítója által a szerződéses forgalmazói számára előírt azon tilalom, hogy ezen áruk internetes értékesítése során kifelé látható módon harmadik felek platformjait vegyék igénybe, alkalmas az említett termékek luxusimázsának megőrzésére.

Úgy tűnik, hogy e tilalom nem is haladja meg az áruk luxusimázsának megőrzéséhez szükséges mértéket. Különösen, tekintettel arra, hogy a harmadik felek platformjai és a szállító között nem áll fenn olyan szerződéses jogviszony, amely lehetővé tenné a szállítónak, hogy e platformoktól megkövetelje azon minőségi feltételek tiszteletben tartását, amelyeket a szerződéses forgalmazói számára előírt, nem tekinthető a vitatott tilalommal azonos hatékonyságúnak az, ha a forgalmazóknak azzal a feltétellel engedélyezik ilyen platformok igénybevételét, ha e platformok megfelelnek bizonyos előre meghatározott minőségi követelményeknek.