100 éve született a legendás svéd filmrendező

Ingmar Bergman (1918-2007) a legendás filmrendező és forgatókönyvíró a svédországi Uppsalában született. Tanulmányait a stockholmi egyetemen végezte, ahol képzőművészetet, történelmet és irodalmat hallgatott. Ebben az időszakban kezdett színdarabokat és forgatókönyveket írni, egyetemista amatőr színjátszó körben pedig játszott és rendezett is.

Művészi karrierje ezt követően emelkedett egyre magasabbra és magasabbra, egészen a legnagyobb kritikai és közönségsikerekig.

A Fűrészpor és ragyogás (1953), A hetedik pecsét (1956), A nap vége (1957) három kiemelkedő remekmű, első alkotói korszakának legtökéletesebb filmjei, és Európa filmművészetének meghatározó alkotásai. Következő jelentős filmtrilógiája néhány szereplős kamarafilmekből áll, melyek az istenkeresés nehézségéit és az önzés kérdéseit vizsgálják (Tükör által homályosan [1961], Úrvacsora [1962], A csend [1963]). Az 1970-es években készült művei a bergmani filmuniverzum különböző motívumait variálják (Suttogások, sikolyok [1972], Jelenetek egy házasságból [1973], Színről, színre [1976]). Nemcsak svéd témák, hanem saját önéletrajzi elemei is megjelennek filmjeiben – az 1977-ben készült Kígyótojás története az 1923-as Berlinben játszódik. Nagy összefoglaló, önéletrajzi elemekkel tűzdelt, epikus műve a Fanny és Alexander (1982) elkészítése után jelentette be visszavonulását a filmezéstől.

Sokoldalú művész volt, aki színházban, filmen, televízióban egyaránt maradandót alkotott. Forgatókönyvei irodalmilag is megállják a helyüket, regényei pedig írói tehetségét bizonyítják. Különleges filmes stílusa, szakmai tökéletessége mellett egyik kedvenc témaválasztása, a morális konfliktusok részletes ábrázolása, és tépelődő attitűdje teszi művészetét egyedülállóan jelentőssé.

Munkája szakaszos fejlődésen ment keresztül negyven éven át. Bergman igen termékeny alkotó – több mint ötven mozifilmet készített – filmjeiben vissza-visszatér bizonyos képi elemekhez, amelyeket egyre pontosabban dolgozott ki. Számtalan elismerés és kitüntetés mellett három filmje is elnyerte a legjobb külföldi film Oscar-díját. A 20. századi filmművészet egyik legnagyobb hatású egyénisége volt, akit olyan filmalkotók tekintettek példaképüknek, mint Woody Allen, Steven Spielberg vagy Andrej Tarkovszkij.

A bélyeg, az első napi boríték és az alkalmi bélyegző Bergmant és filmrendezői kellékeit mutatják be. A bélyeg és az első napi boríték visszatérő motívuma az ún. illesztőjel, ami a filmes kamerával forgatott jelenetek valós, vágott nézőképének egyik sarkát jelöli. A bélyegen a bal alsó sarokban látható jel jobb felső sarki megfelelője Ingmar Bergman nevének tipografikus ábrázolása. A bélyeg további nyomdatechnikai érdekessége az, hogy a névérték, Ingmar Bergman neve és az illesztőjel UV fény alatt narancsszínben fluoreszkál.

(Források: www.origo.hu; www.port.hu; www.wikipedia.org)