Vihar előtti csend(élet) Sarm-Es-Sejkben
Sarm-esl-Sejk repülőterén ötpercenként szállnak le, vagy indulnak a gépek. Vadonatúj üvegfalú termináljában nyüzsögnek az utasok. Évente több millió turista látogat ide. Az érkezők arca sápadt, ideges és fáradt. A távozóké napbarnított, vidám és egészséges. Tengernyi élményt visznek haza.
Klímatizált busz húsz perc alatt beröpít a Neama Bay tengerparti fürdővárosba, többcsillagos szállodánk bejárata előtt áll meg. A Vörös-tenger egyáltalán nem vörös, hanem azúrkék a színe. Nevét a part menti vörös színű homoksivatagról kapta.
– Nem történhet valami baj? – kérdezte a feleségem.
– Szó sincs róla. Egyiptomot a legbiztonságosabb helynek tartják – válaszoltam.
De hol van ma teljes biztonság?
Mielőtt belépünk a szállóba, át kell mennünk a fémérzékelő kapun, mint a repülőtereken szokás. A tengerparthoz sem engednek akárkit, az embernek belépőcédulát (névvel, szobaszámmal) kell kérnie a szálló portáján, amely igazolja a strand kapujánál – ahol őrök állnak -, hogy a vendég melyik szállóban lakik. A soknemzetiségű vendégek tízezreire a tengerparton őrök vigyáznak. A gyanús személyre azonnal lecsapnak. Jobbik esetben kitessékelik, de jaj annak, akinél valami gond akad. A napbarnított arcú arab őrszemek mindenkit angolul, helló!-val üdvözölnek, amire ugyanúgy illik válaszolni. Itt csak arabul vagy angolul boldogul az ember, németül senki sem beszél. Annál többen oroszul. Őket megértik az arabok is.
Mellettem a strand napozó nyugágyán egy orosz család beszélget. Az anya serdülő lánykájával a lubickolni fut a tengerbe. Szóba elegyedek a férfival. Azt mondja, a közeli városból jöttek, amely nyolcszáz kilométerre van innen. Megtudom, hogy ott gyártják a kalasnyikov géisztolyt. Szidja Gorbacsovot, mint a bokrot, mert az a „szemét alak szétverte a Szovjetuniót”. Minden rosszabb, mint volt, nagy a drágaság, nagy a korrupció… Homályos ellentmondást vélek felfedezni szavaiban, azért megkérdeztem: találkozhattunk volna-e itt mi ketten, ha nincs Gorbacsov? Erre nem tudott mit válaszolni.
Hűlt helyén az égő csipkebokornak
Feleségemmel felszálltunk az üvegfenekű hajóra, hogy megnézzük a tenger világát, a szivárvány színeiben pompázó korallzátonyokat, a tömegével nyüzsgő ezüstösen csillogó szebbnél szebb halakat, a rubin gyöngyházkagylókat, a színarany homárt és lila medúzákat. Mintha ékszerüzletben lennénk.
Hozzászólás zárolva.