FÁRADTSÁG ÉS DEPRESSZIÓ
Vagy én vagyok utálatos, vagy az idő
Gyakran vagyunk lehangoltak, kedvetlenek az őszi borongós, hűvös időben, és ez a korai sötétedés miatt egyre csak fokozódik. Ilyenkor sokszor mondjuk magunkra, hogy depressziósak vagyunk, ám jellemzően ez az állapot néhány napon belül elmúlik. Aggódnunk akkor kell, ha hosszabb idő után sem tudunk kimozdulni a letargiából. Mikortól beszélhetünk depresszióról, és milyen tünetek miatt gyanakodhatunk a betegségre?
− Szinte természetes állapot, amikor a nyári napsütést követő borongós, sötét hónapokban a hangulatunk is borongóssá válik. Nehezebben bújunk ki a puha, meleg ágyból, kedvetlenek vagyunk, elveszítjük a hétköznapi dolgok elvégzéséhez szükséges lendületet. Ám jó esetben néhány napon belül túllendülünk ezen az állapoton. Komolyabb problémára akkor kell gyanakodnunk, ha két hét után is fennáll, sőt fokozódik ez a folyamat, a lelki tünetek alvászavarral, étvágytalansággal vagy fogyással társulnak. Ezek ugyanis utalhatnak depresszióra, amely az egyik leggyakoribb pszichés zavar és amelynek felderítése és kezelése klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter szakorvos feladata – mondta Stoll Dániel, a Budai Egészségközpont pszichológusa.
Milyen tünetek utalhatnak depresszióra?
A betegség tünetei sajnos elég sokszínűek lehetnek, mint például:
- tartósan negatív hangulat (örömre való képtelenség, apátia, közöny)
- gátolt gondolkozási és problémamegoldó képesség
- negatív jövőkép, valamint a jövővel kapcsolatos túlzó aggodalmaskodás
- tehetetlenség és reménytelenség érzése
- kisebbrendűségi érzés, tartósan csökkent önértékelés és hatékonyság élmény
- önvád és állandó bűntudat
- koncentrációs zavarok, időérzék elvesztése
- a halál gondolatával való foglalkozás, önsértéssel, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok
- alkalmi vagy folyamatos szorongás, amely fóbiák és kényszerbetegség formájában is jelentkezhet
Mikortól beszélhetünk klinikai szintű depresszióról?
Depresszióról klinikai értelemben akkor beszélünk, amikor a panaszok tartósan, az életvitelt és mindennapi alkalmazkodást romboló módon állnak fent. Az alaphangulat negatív irányba tolódik, ezért úgy érezheti, hogy nincs egyetlen nap sem, amikor jól lenne. Csökken az örömök átélésére való képesség, a mindennapok szürkébbé, a jövő kilátástalanná válhat. Elvesztheti az érdeklődését a környezete iránt, fáradékonyabbnak érezheti magát mint, akinek már reggel sincs semmi ereje. Irritált, könnyen felbosszantja magát a jelentéktelen dolgokon is, valamint önmagáról is egyre negatívabban hajlamos gondolkozni. A tünetekhez gyakran társulnak étvágyzavarok, de különösen jellemző tünet az alvászavar.
Hozzászólás zárolva.