Rágózásért is pofon járt

Hallom, hogy mostanság akát százezer forintot is elkérnek egy menő táborért. No, persze ez olyan flancos, vitorlás, nem az átlag gyerek számára megálmodott kikapcsolódás. Ám, ahogy elnézem itt, a játszótéren a kulcsos gyerekeket, kevéssé tartom valószínűnek, hogy ők fognak majd vitorlát bontani a Balatonon. Helyette marad a csúszda-fogócska, meg a tarzanosdi.

Egyébként akkor sem jár jobban a szülő, ha csak egy mezei úszó- vagy kajaktáborba, esetleg napközis táborba szeretné csemetéjét elvinni.  Hiába: a gyerkőcök nyári elfoglaltsága mindig is kemény dió marad.

Miközben lassan már nekem is azon kell törnöm a fejem, hogy a mi gyerkőcünk miként töltse majd el hasznosan a vakációit, egyúttal próbálok arra is visszaemlékezni, hogy gyerekként, én hol nyaraltam a szünidőben.

Kétségtelen, hogy a legemlékezetesebb nyaralások Zánkán voltak, az akkor már lassan széteső szocializmus gyerek fellegvárában. Fenomenális volt, a maga hülyeségeivel együtt.

A belépőm egy hatalmas pofon volt, mert az első napon kötelező díszfelvonuláson, úttörőhöz nem méltóan rágóztam, és ezt zokon vette az egyik táborvezető.

Egyébként minden izgalom a szálláshellyel kezdődött. Volt ugyebár a nyári meg a téli tábor. Ez utóbbit fűteni is lehetett, de rém unalmas volt, ráadásul a felügyelő tanárok is jobban szem előtt tarthattak bennünket.

Sokkal több perspektívát kínált a téli tábor, ahol hatalmas gangokon lehetett rohangálni, lepukkadtabb is volt, viszont a balhésabb úttörőknek ideális helyszínként szolgált.

A nyári szálláshely különös báját az adta, hogy itt éjszaka őrt kellett állni. Ez a következőképp nézett ki: az udvar közepén állt egy üvegbódé, oda bevackolta magát két úttörő kispajtás 1-1 zseblámpa és hatalmas karéj zsíros deszka kíséretében.

Ezt követően a delikvensek védték a tábort. Azt soha senki nem kérdezte, hogy kitől is, meg egyáltalán mi a teendő, ha ellenséges csapatok lepnek meg bennünket?