Jet lag – az időutazók betegsége
Ma már egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy távoli tájakra utazzanak. Az utazás eszköze legtöbbször repülőgép, amely a nagy sebesség következtében rövid idő alatt több időzónán is áthaladhat, aminek eredményeképpen biológiai óránk teljesen felborul.
Más járművek esetében természetesen nagyobb térhez jutnak a kompenzációs mechanizmusok, illetve az átállás folyamatos – hiszen az indulástól a megérkezésig eltelt idő elegendő ehhez.
Az ember szervezetének működése nagyban függ az aktív-inaktív periódusok, illetve az alvás-ébrenlét egységének szabályozásától. Az agy egyik speciális része (tobozmirigy) termeli a melatonin nevű hormon természetű anyagot, amely többek közt bioritmusunkért is felel. Sötétedéskor jelzi a szervezet számára a pihenés idejét, míg világosban aktiválja annak működését. Ezen túlmenően szervezetünk működésének napszaki ingadozását befolyásolja a külső hőmérséklet is, mely egy hosszú utazás után szintén a kiindulási hely adottságaitól teljesen eltérő lehet – ez még jobban összezavarja biológiai óránkat. Ehhez járul hozzá a hosszú repülőút miatt elfásult testünk és szellemünk elnehezültsége, a repülőgép fizikai tényezőinek hatása (hőmérséklet, páratartalom, stb.).
Nyugat felé utazva a nappal megnyúlik (mikor nálunk 22 óra van, az időmérők Londonban még csak 21 órát mutatnak), keleti irányban viszont a megszokottnál hamarabb köszönt be az éjszaka.
A tapasztalatok szerint a nyugati irányba való utazást a szervezet sokkal jobban tolerálja és az átállás hamarabb megtörténik, mint ha például Európából Ázsiába utaznánk (természetesen a Földet nem megkerülve, vagyis nyugatról keleti irányba). Szervezetünk napi ritmusát 5-6 órányi eltérés már komolyan megzavarja.
A jet lag, vagy másnéven időzónabetegség lényege, hogy az alvási periódusok felborulnak, a nappalok-éjszakák egymást követve ugyan, de hirtelen teljesen más ütemben érkeznek. Nagyjából három nap szükséges a teljes alkalmazkodáshoz.
Az időzónabetegség tünetei jelentős átfedést mutatnak az alvászavarok tüneteivel: az alvás felszínesebb, kevésbé pihentető, az alvási idő nem megfelelő hosszúságú. Nappal az utazó nagyfokú fáradtságot érez, gondolkodása beszűkülhet, jelentkezhet letargia, vagy ingerlékenység is. A vérnyomás megemelkedhet, a vérnyomáscsökkentő terápia felborulhat.
Hogyan lehet védekezni az időzónabetegség ellen?
Léteznek tablettás készítmények, melyek segíthetnek az átállásban. Ma már melatoninszerű kémiai anyagok is kaphatók kapszulába zárva, ám az utazók érdekeit a piaci érdekek ebben az esetben alighanem felülírják (ha eltekintünk a placebóhatástól). Sokan kísérleteznek enyhe nyugtató-altató hatású szerek bevételével is, ám ezek nem segítenek a ritmus helyreállításában, sőt, mellékhatásaikkal hozzájárulnak az egyébként is nehéz helyzetben lévő utas nehézségeinek súlyosbításához.
Hozzászólás zárolva.