Interjú a kihívások emberével, – Kammerer Zoltánnal
Januárban startolt a Men’s Challenge ’09, amely egy igazi férfias kihívás. „A három kulcsszó ebben a versenyben is, épp úgy, mint a kajakban: gyorsaság, energia és taktika – állítja Kammerer Zoltán világbajnok kajakozónk, a verseny magyar arca.
– A 2009. január elsején induló Men’s Challenge 09 hivatalos „arca” lettél, mennyire állnak közel hozzád a kajakozáson kívül eső sportágak?
– Természetesen semmi nem áll hozzám olyan közel, mint a kajakozás, de számos kiegészítő sportágat is űzünk a mellette, mint például a jégkorong, a síelés, a sífutás, de rengeteget úszunk, futunk, erősítünk. Sőt van egy új hobbim is: a fogathajtás, hamarosan fogathajtó versenyen is indulni fogok. Visszatérve az előzőkhöz, hetente kétszer járunk jégkorongozni a csapattal, sőt ellenfél híján már a női jégkorong válogatott ellen is játszottunk egy edzésük alkalmával. A sífutás pedig a rendes edzéstervünk része, évente kétszer két hetet töltünk sífutással, amely kiváló sportág az állóképesség javítására. Ezeken az utakon lehetőségünk nyílik síelni is, de érdekes módon ez kevésbé vonz. A sífutásban sokkal nagyobb kihívást érzek. Szeretem az ismeretlen tájakat, az emelkedőket, amelyekkel meg kell küzdeni, ilyenkor az embernek minden képességére szüksége van, főképp a kitartására.
– A kiválasztott 3 versenyző Izlandon, a hó és a jég hazájában teheti próbára magát. Te jártál már Izlandon?
– Sajnos még nem, de szívesen megnézném, milyen valójában, mert sokat hallottam róla, és itthon is kifejezetten szeretem a téli hónapokat. Izland bizonyára nagyszerű ország, különösen a téli sportok szempontjából.
– Te bevállalnád a Men’s Challenge versenyszámait? Próbáltad már a verseny jeges sportjait?
– Szívesen próbára tenném magam, bár a motoros szánt még nem próbáltam, és a jéggolfot is csak egyszer. Úgy érzem, nem vallanék szégyent, hiszen sokat jet-ski-zek, motorcsónakozni, vízisízni is szoktam, úgyhogy úgy gondolom, megállnám a helyem. Bár golfozni tudok, és szeretek is, azért a jéggolfnak bizonyára megvan a maga titka. Valószínűleg sokkal nehezebb lehet megítélni a távolságot, hiszen elég kevés a viszonyítási pont. Egyszer láttam egy versenyt, ahova profi golfosokat hívtak meg, és Tiger Woods egyetlen ütéssel betalált a lyukba, amin persze még a versenytárai is elámultak, mert a viszonyítási pontok hiánya teljesen megzavart mindenkit. Azt hiszem, itt kezdődik a profizmus. Ilyen, vagy ehhez hasonlót ne várjon tőlem senki, ám azért remélem, nem vallanék kudarcot.
Hozzászólás zárolva.