Ciki, hogy ünnepeljük a munkát

Mostanság elővesz a nosztalgia (ez már biztosan a korral jár).  

Imádtam a felvonulást! Lufik (pirosak), virágok (pirosak), zászlók (pirosak és nemzeti színűek), csintadratta, és NEKEM integettek vissza azok a nagy emberek a tribünről!

Már az iskolában ünnepi díszbe öltöztettük szívünket, hogy majd a napján illő módon ünnepelhessük a munkát. Azt ugyan sehogy sem értettem, miért éppen henyéléssel ünnepeljük, de nem feszegettem, nehogy valakinek leessen a tantusz és visszavonja a munkaszüneti napot…

Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse…daloltuk az iskolai ünnepélyen lelkesen, azzal az örömteli tudattal, hogy éppen a matekóra marad el, és május elsején további öt kellemetlen tanítási órát fogunk megúszni.

Elsején aztán mindenki szépen felöltözött, hajat mosott, beszerzett valami "felvonulnivalót" és nekiindult a népünnepélynek. A legszerencsésebbeket megállította a Magyar Televízió forgatócsoportja, és élőben kérhettek (a kezükbe nyomott listáról) valami szívhez szóló nótát a Kívánságműsorba.

Irigykedve bámultam a hatalmas feldíszített táblák hordozóit, de a legeslegjobban azokat a szerencsés gyermekeket, akiknek pártfunkcionárius apukája szerzett csehszlovák vagy szovjet gyártmányú papírmasé virágokkal agyondíszített piros botot – elnézést, májusfát.

Nekem, a rendszer számkivetettjének ("maszek-gyerek"), be kellett érnem lufival.

Bánatomat a felvonulást követő Városligeti Majális első virslifőző standjánál egy dupla adag hamar feledtette. Én még szívesen ellettem volna a majálisozó munkásemberek társaságában, de apunak valamiért roppant fontos volt, hogy ebédre hazaérjünk (pedig nem is voltam éhes). Most már tudom, hogy az ingyen sör egy idő után sok mindent kihozott a nép gyermekeiből. (Szó szerint is.)

…zeng és dalol az élet, szállj csak zeneszó, ének – köszöntsed a magyar népet!

Hát így ünnepeltünk mi, akiknek még azt tanították, hogy a munka érték, a munka nemesít, és dolgozni csak pontosan, szépen, ahogyan a csillag megy az égen – csak úgy érdemes…

Manapság az a nézet, hogy munkával pénzt keresni nem nagy kunszt – az az igazán okos, aki kevés (lehetőleg semmi) munkával keres jól. Most akkor hogy van ez??