Mi jár neki? Kézcsók vagy kézfogás?
Hány nő él ma Magyarországon, akinek eddigi élete során soha nem kapott kézcsókot? Az, ami ma már sokszor zavarbaejtő figyelmességnek tűnik, régen a legtermészetesebb üdvözlése volt a hölgyeknek. A kézfogás a kézcsókkal ellentétben már egyáltalán nem hoz minket zavarba, amely sem régen, sem most nem kapcsolódik semmiféle megalázkodást jelző mozdulathoz. Akkor honnan ered e két köszöntési mód?
Pszichológusok és a munkaerőpiaccal foglalkozó szakemberektől mást sem hallunk manapság, mint azt, hogy mennyire fontos a kézfogás minősége, erőssége az első benyomás szempontjából. Hiszen már ebből sok benyomás keletkezik bennünk a másikról, személyiségéről, jelleméről.
Nem hinnénk, de pár száz évvel ezelőtt teljesen más funkciója volt a kézfogásnak, mint a benyomáskeltés. Először azért fogtak kezet az emberek, hogy megmutassák a másiknak: náluk nincs fegyver, békés szándékkal jöttek. Ezt igazolja többek között az „itt a kezem, nem disznóláb” szólásunk is. A tréfás mondás valódi értelmét kevesen ismerik: a pisztolyt régen gúnyosan disznólábnak nevezték, amely a mordályok régi, ormótlan alakjára vezethető vissza.
A kézfogás szabályai régen sem voltak szigorúbbak, mint ma: mindig a fölérendelt nyújt kezet, amit az alárendelt elfogad. Illik a másik szemébe nézni, bár nem minden kultúrában. Az egyébként hagyományosan meghajlással köszönő japánok ugyan átvették a kézfogást mint üdvözlő formát, de nem szorítják meg túl erősen a másik fél kezét, és nem néznek a szemébe, hogy ne tűnjenek tolakodónak.
Amerikai szokás a bal kéz „bevonása” a kézfogásba. A huszadik század közepétől számos népszerű politikus üdvözölte így tárgyalási partnerét. Így a semleges mozdulatból bensőségesebb, barátibb lesz.
És honnan ered a manapság már fehér hollónak számító kézcsók? Ugyan már jó ideje a férfiak és nők közötti üdvözlés bevett formája, eredete nem e két nem érintkezéséhez nyúlik vissza, hanem a királynak és hűbéreseinek viszonyához. A feudalizmus fejlődésével ugyanis a kézcsók az erősödő főnemesek alárendeltségét volt hivatott jelezni a hűbérúrral, a királlyal szemben.
Egy francia etikettkönyv szerint a kézcsók valójában csak egy jelkép, hiszen a férfinak csak a női kéz fölé kell hajolnia, de szája nem érintheti meg a hölgy kacsóját. Amennyiben ez a csók valódi, hosszan tart, akkor jelenthet többet is: a férfi vonzalmat érez a hölgy iránt, de a francia irodalomból is számos példáz lehetne hozni, amikor a kézcsók felhívás volt testi kapcsolatra – természetesen kizárólag alacsonyabb társadalmi státuszú, esetleg könnyűvérű nők esetében!
Hozzászólás zárolva.