Kelj fel és várj!

Mert eljön a pillanat, amikor meglátod a fát. Azt, amelyből Krisztus keresztjét ácsolták. Azt, amelyre Júdás felkötötte magát. És azt, amelyről az almát – álmát – szakította Éva. A bűnös asszony. Akire követ akartak vetni. Bizony mondom néktek, ez a fa, az Élet fája. Kígyóstul, Luciferestül, Édenestül. Istenestül.

Mert Krisztus halála óta minden istenesül. Kelj fel és várj! Mert ha figyelsz, meghallod a szót, meglátod az utat, megérzed az erőt, ami évezredekkel ezelőtt karjára vett minden tárgyat és kisdedet, hidd el, nem kell teljesítened, hisz Isten országában vagy. Légy hát Önmagad.

Kelj fel és várj.  Mert eljön a pillanat, amikor hinni fogod, Ádám és Éva bűntelen. Az alma – amely megakadt torkunkon – ismét ringva kínálja magát az ágon. A jó és rossz tudása, a testiség, a szexualitás emberivé szelídült, ne félj vélt-valós árnyaidtól. Messziről érkeztél, évezredek sötétsége lapul benned.

Kelj fel és várj. Csak így láthatod meg Önmagad. Jézus és Júdás. Fény és árnyék, kezdet és vég, sírás és nevetés egymástól kapnak értelmet, létezést. Ne válassz, hisz ez mind Te vagy, Magadról mondanál le így. „Ehess, ihass, ölelhess, alhass!/ A mindenséggel mérd magad!/ Sziszegve se szolgálok aljas,/ nyomorító hatalmakat.”

Kelj fel és várj. Mert idő kellett, hogy felbukkanjon Júdás evangéliuma. Hogy Mária Magdolnát visszaretusálják.  És előkerül majd a többi is, a megtagadott harmincból. És magadra fogsz ismerni Emberfiáról. Légy állvajáró, aki seregszemlét tart önnön minőségei fölött. Nyitva van az Aranykapu.

Kelj fel és várj. Légy Önmagad – Ura és Parancsolója. Az idő kihord. „Én mondom: Még nem nagy az ember, /De képzeli, hát szertelen. /Kísérje két szülője szemmel:/ a szellem és a szerelem!”