Cikk nyomtatása | Hozzászólások |
Megosztás:
2005. február 20. 23:35 | PP-Eletforma

Szabó bácsi, a marcipán királya

Szabó Károly, vagy ahogy tisztelői és a marcipános édességek kedvelői már régóta nevezik, “Szabó bácsi”…

 a II. világháború éveiben Erdélyben tanulta a cukrászmesterséget. Alighogy letette a tanoncvizsgát, a háború elsodorta, s a világégés végén Ausztriában találta magát, amerikai hadifogságban. Tehetsége, szorgalma, szerénysége, tanulni vágyása azonban hamar megmutatkozott. Szabadulása után 1953-ig egyre rangosabb bécsi cukrászdákban dolgozhatott cukrászként, komoly szakmai hírnevet szerezve magának. Így nem tekinthető véletlennek, hogy az akkor már világhírű libanoni cukrászüzem, a Massaoud – feltétlenül “osztrák” cukrászt keresve – éppen Szabó Károlyt csábította el. Közel egy évtizedet töltött a híres, a közel-kelet legrangosabb arisztokratáit is ellátó üzemben, s az “őshazában” tanulhatta meg a marcipán készítés fortélyait, szigorú technológiáját, melyet máig is híven követ. Ausztriába visszatérve még két évig az egyik lengrangosabb bécsi cukrászatban dolgozott, könnyen teljesítve a magas szintű követelményeket, bevezetve az osztrák ízlésbe a keleti finomságokat. 1962-ben nyitja meg első saját műhelyét, s immár a saját neve alatt forgalmazza finomabbnál-finomabb cukrászsüteményeit, különleges marcipán figuárit. Egyik legrangosabb szakmai elismerést jelentette számára, amikor az iparkamara kinevezte egyetlen szakmai oktatójának, egész Alsó-Ausztria területére. 27 évig oktatatta-nevelte a fiatal cukrászokat. Örömmel fogadta 1969-ben a Schneeberg égbenyúló csucsai alatt fekvő üdülőhely, Puchberg városházának felajánlását, egy telek megvásárlására. Itt épült fel új otthona, cukrászdája és nyílt meg 1985-ben a múzeum, mely a nemzetközi ismertséget és elismertséget is meghozta számára. A ’90-es évek elején a termelést azonban átelepítette Magyarországra, Cspelen bérelve egy műhelyt, hogy magyar cukrászokkal dolgozhasson, akiknek tehetségét, szorgalmát mindig nagyra értékelte. 1994-ben nyitották meg a cukrászdát és annak emeletén a múzeumot Szentendrén. 2000-ben végleg bezárta pucbergi házát, a múzeum anyagát egy megbízhatónak tűnő szombathelyi raktárba telepítette át, hogy végleges helyet keressen neki. Ám egy beázás nem csupán megrongálta, hanem teljesen tönkrette a gyűjteményt. A közelmúltban a Szamos családdal – akikkel már évek óta kapcsolatban állt – kötött együttműködést, feladva a nagy méretű üzem müködtetését, közös üzemelésbe helyezve a szentendrei cukrászdát és múzeumot, melyről így már lekerült neve. A szellemileg teljesen friss, kedélyében és kreativitásában töretlen mester 12 munkatársával azonban még ma is alkot. Édes finomságainak kedvelői így nem csupán Pécsett csodálhatják és kóstolhatják meg remekeit, hanem az ország számos pontján is fellelhetők édességboltokban, cukrászdákban.

Lovas Katalin

kulcsszavak:


Cikk nyomtatása | Hozzászólások |
Megosztás:

Test és lélek

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!