Különbözőek vagyunk, de mégis ugyanarra vágyunk

Ahány ember, annyi személyiség.
Bár ez így nem pontosan igaz. Amióta az emberiség gondolkodni képes, figyeli önmagát, s tipizál. Igenis vannak személyiségtípusok, archetípusok, s valóban, azokon belül nagyon sokszínű a kép. Megfigyelhetjük: ugyanazok az élethelyzetek, hatások, stressztényezők másként hatnak egyes embertípusokra attól függően, milyen a személyiségük. Nagyon sok személyiségtipizáláson alapuló rendszert ismert a pszichológia, az asztrológia, a régi civilizációk tudománya, a régi-új vallási, illetve ezoterikus kultúrák, a materialista és az okkult tudományok.

A személyiség kialakulásának számos felelőse van. Személyiségünk alapkaraktereit már születésünkkor magunkkal hozzuk. A neveltetésünkkor, illetve felnőttkorunkban kapott behatások (családi, iskolai, társi, környezeti stb.), mondhatnánk egy szóval: stresszhatások s az azokra adott válaszok erősítik, illetve gyengíthetik az alap-karakterkészletünkbe bekódolt jellemvonásokat.
Egyben viszont bizonyosak lehetünk. A stresszhelyzetekre, külső hatásokra adott válaszainkat alapszemélyiségünk, valamint annak az élethelyzetek során módosult változata határozza meg.

Újabb, egyre nagyobb népszerűségre számot tartó személyiségtréninggel foglalkozó irodalom szerint a személyiség önismerettel és önmagunk útjának meghatározása után megváltoztatható. Legalábbis alakítható, az adott tartományon belül (a kapott és nevelés alatt szerzett karakterkészleten belül) a középérték, az optimális érték felé elmozdítható. Pontosabban visszaállítható az optimális értékre. Melyről sok negatív, külső hatás következtében elmozdultunk.

Népies nyelven szólva: a víz nem válik tűzzé, a levegő nem válik földdé. A leggyönyörűbb analógiára építkező asztrológia szerint ugyanis az életet felépítő négy elemből van összekeverve az élővilág, bennük az ember is. Minden emberben megtalálhatóak a négy elem tulajdonságai, de mindannyiunkban megfigyelhető az egyiknek az uralkodó léte.

Nagyon leegyszerűsítve: a föld típusú ember (bak, bika, szűz napjegyek) racionális, az anyagi javak birtoklásának meghatározó jelentőséget tulajdonít, okos, gyakorlatias, megbízható. S mint a föld, megfelelő konstellációk együttállása esetén teremt, gyarapít, szaporít.

A tűzjegyű ember (kos, oroszlán, nyilas napjegyek) erős, bátor, lelkesedő, konfliktust kereső, azt jól tűrő, felelősséget vállaló. A víz elem többlettel rendelkezők (rák, skorpió, halak napjegyek) az érzelem emberei, intuitívebbek, beleérzőbbek, érzékenyebbek, a szeretetet mindennél előrébb helyezőek.

A levegőjegyűek (mérleg, vízöntő, ikrek napjegyek) szeretnek szállni, a földtől elrugaszkodni, az intellektusukkal érvényesülni, kreatívabbak, művészibb beállítottságúak a többieknél.

Ilyen egyszerű volna, úgy működünk, mint az elemek?

Más karakterológiák alaposabb tanulmányozása után kiderül, mindegyikük a négy elem alapkarakterére visszavezethető személyiségtípusokat állít fel. Freud és Jung pszichológusok karaktereivel dolgozik a hivatalos orvostudomány.

Ismerjük a négy klasszikus vérmérsékletet (flegmatikus, melankolikus, kolerikus, szangvinikus), Jung rendszerét (gondolkodó, érző, intuitív és érzékelő alaptermészet extrovertált és introvertált orientációval kombinálva).

A zsidó Kabbala számmisztikája, a numerológia a számok analógiája alapján állítja fel karaktereit. Napjaink újrafelfedezett rendszere: az enneagram az emberi természet kilenc alapvető személyiségtípusát és ezek komplex kölcsönös összefüggéseit ábrázoló mértani alakzatát rajzolja meg. Ötvözi a spirituális, vallási tudásokat, az emberi bölcsességet a modern szemléletekkel. (Kilenc személyiségtípus: reformer, segítő, eredményes, individualista, vizsgálódó, lojális, rajongó, kihívó, béketeremtő.)

Sokfélék vagyunk. De egyben megegyezünk: mindannyian a boldogságot, a harmóniát keressük. S van, amelyikünknek sikerül, van, amelyikünknek nem. Boldogságérzetünkbe, sajnos, sok hamisság kerülhet be. Elképzeléseinket ugyanis a boldogságról sok tanult, külső hitrendszer befolyásolhatja. Főként az éppen érvényben lévő karrierkép. Nyugtalanul hajszoljuk azt, amit a környezetünk, neveltetésünk szerint jónak, elérendőnek tartunk: jobb állást, kocsit, házat, pénzt, anyagi javakat, mert úgy tanultuk, hogy a boldogság azok megszerzésével jár együtt. Akkor vagyunk legjobban meglepődve, ha céljaink elérése után nyugtalanságunk nem szűnik meg, nem következik be a harmónia, a boldogságérzet, vagy csak rövid ideig tart.

Kötelességeket teljesítünk, másoknak, feladatoknak való megfelelésekben vergődünk, s közben egyre rosszabbul érezzük magunkat. Személyiségünktől való eltávolodásunk mértékétől függően rosszabbnál rosszabb válaszokat adunk a stresszbehatásokra, mígnem testünk betegségekbe menekül. Jelzi, hogy nem jó úton járunk. Lelkünk ugyanis nem jól érzi magát, ha ketrecbe van zárva, s testi bajokkal hívja fel tudatunk figyelmét, hogy nem jó úton járunk. Nem a saját életünket éljük.

S itt van egy nagyon fontos különbség, mely az embereket – legyenek azok bármilyen személyiségtípusba besorolhatók – különbözővé teszi. Mindannyiunknak van ugyanis egy saját útja, feladata, amiért itt van ezen a világon. A Tao, az Út filozófiája szerint önmagunk megismerése, saját utunk felismerése és az azon haladás vezet a boldogsághoz. Ha a saját utadon jársz, nem azon, amit rád kényszerítenek a körülmények, az éppen uralkodó divatirányzatok, a szokások, akkor lelked nyugodt. Tested egészséges. A legpontosabb jelei ezek annak, hogy a saját életedet éled.
Annak felismerése, hogy mi az a tett, cselekedet, gondolkodásmód, életvezetés, hitrendszer ezen a világon, mely szerint, melyet élve egy ember megszabadul a nyugtalanságtól, megtalálja a harmóniát, boldogságot, nem érhető el másképpen, csak önmagunk megismerésével.

S itt jön be a személyiségtípus szerepe az ember boldogságának megtalálásába. Mert nem véletlenül vagyunk olyanok, amilyenek. Alap-karakterkészletünk ugyanis valamire a legjobb. Önmagunk alapos elemzése elvezethet ahhoz a felismeréshez, hogy mire vagyunk a legjobbak, legalkalmasabbak, milyen élet élésében használhatjuk ki teljesen adottságainkat, tehetségünket, indíttatásainkat. Az önmegismerés végén a nyíl pontosan megmutatja azt a tevékenységet, szituációt, melyben élve teljessé válhat személyiségünk. Akkor azt is felismerhetjük, hogy alapszemélyiségünkre mennyi torzító tényező rakódott rá életünk során. Mennyi stressz ért bennünket, ami miatt rossz válaszokat adtunk életkihívásainkra, s ártottunk magunknak. Letértünk utunkról. Nem vagyunk a helyünkön.

Erre a felismerésre természetesen csak akkor juthatunk, ha már tudjuk, mi az utunk. S akkor már könnyebb személyiségünk teljes kibontakoztatása érdekében lefejtenünk magunkról a ránk rakódott torz reflexeket, lelki problémákat, rossz válaszok okozta görcsöket. Tehát meg tudjuk változtatni személyiségünket. Pontosabban szólva: vissza tudjuk téríteni eredendő, tiszta alapjaiig, a középpontig, az ideális készletig. A saját utunk végigjárásához optimális tulajdonság-, képesség-, készségkészletig.

Annak az embernek, aki a saját életét éli, harag, gyűlölet, megbántódás, méltánytalanság nincs a szívében mások vagy a világ iránt. Negatív érzelmek által generált testi, lelki betegségek nagy valószínűséggel nem gyötrik. A pozitív lelki beállítottság, boldog, harmonikus életvezetés ritkán jár együtt testi gyötrődéssel. Ezt az összefüggést már az orvosok is kezdik észrevenni. Egyre több gyógyító kutatja, firtatja a testi panaszok lelki, gondolkodásbeli okait.

Saját jól-létünkért viszont mi magunk vagyunk felelősek, okai és egyben megváltoztatói is magunk vagyunk sorsunknak. Ne várjunk az orvosra, ne kenjük másra rossz állapotunk felelősségét.
Saját életünkről magunknak kell számot adnunk.

Demcsák Mária

(Képek: Pixabay)