A zsíros kaja a szaglásunkat is tönkreteszi

Az elhízásról tudjuk, hogy kialakulása többnyire egy igen egyszerű alapelv segítségével megelőzhető: ügyelni kell arra, hogy a napközben bevitt energia mennyisége ne legyen több annál, mint amennyit a szervezetünk a nap folyamán elhasznál.

A Florida State University kutatói által végzett vizsgálat jelentőségét az adja, hogy a szaglás fontos tényező az egyén étkezési szokásainak kialakításában. Amennyiben ez a képesség sérül, a szaglás csökkenése állandósíthatja a helytelen étkezési szokásokat, ez pedig további túlsúlyt okozhat az érintetteknél, vagy nehezítheti a fogyást.

E gondolat mentén végezték el 6 hónapon át tartó vizsgálatukat, melynek során a kutatók az egerek egy csoportjánál magas zsírtartalmú étrendet tartva elhízást idéztek elő. A kontrollcsoport számára a normál testsúly megtartásához szükséges napi étrendet biztosították. A vizsgálatba bevont harmadik csoport tagjai már eleve túlsúlyos egerek voltak, tehát nem az első csoportban alkalmazott, magas zsírtartalmú koszt hatására gyarapodtak.

Tapasztalataikat a The Journal of Neuroscience folyóiratban tették közzé. Többek közt arra is fény derült, hogy a magas zsírtartalmú étkezést folytató csoport tagjainál 50 százalékkal csökkent a szagérzékelésért felelős idegsejtek száma az agyban. Az egerek normál étkezést folytató társaikhoz képest lassabban reagáltak arra a szagra, amelynek felismerése jutalmat jelentett: vizet. A zsírban gazdag táplálkozás tehát egyértelműen lassította a tanulási folyamatot, az eleve elhízott egereknél azonban nem volt kimutatható a túlsúly hatására jelentkező hasonló anatómiai összefüggés.

A vizsgálat akkor vált igazán érdekessé, amikor a magas zsírtartalmú étrendet a kutatók normálra cserélték az egereknél. Ekkor ugyanis képességeik rövid időn belül azonossá váltak, szagfelismerésük, tanulási képességük gyorsabbá vált. A kutatók elképzelése szerint – a szaglórendszer két faj közti hasonlósága miatt – az összefüggés vélhetően embereknél is kimutatható, habár ennek alátámasztására csak igen bonyolult, tudományosan ellenőrzött kísérletek elvégzésével volna lehetőség.

Dr. Augusztinovicz Monika fül-orr-gégész, a Fül-orr-gége Központ orvosa szerint a szaglás csökkenésének több oka is lehet, a kutatás ezek közül csak az egyikre, az agyi idegsejtek zavarára fókuszált. „A szaglás receptorai az orrüreg felső részében elhelyezkedő szaglóhámban találhatók. A szaglóhámról érkező ingerületet a szaglósejtek a koponyában lévő szaglóközpont felé vezetik. A szaglás csökkenése a folyamat bármely résztvevőjének átmeneti vagy tartós zavara miatt bekövetkezhet. Ha a beteg szaglásvesztésre panaszkodik, az első lépés mindig a fül-orr-gégészeti vizsgálat, melynek segítségével feltérképezhető az orrüreg és a szaglóhám állapota is. Itt fény derülhet arra, ha a panaszok hátterében például orrpolip, orrsövényferdülés áll. Ilyen esetekben a szaglás jó eséllyel visszaállítható. Ha a fül-orr-gégészeti vizsgálat nem mutat eltéréseket, a kiváltó okok keresés más – neurológiai és belgyógyászati – irányban folytatódhat” – hangsúlyozta a szakember. (Forrás: www.fulorrgegekozpont.hu)