Muszáj bűnbe esni ?

Képzeljük csak el: ősember a mamut ellen. Ha elődeink nem használták volna csavarosan agyukat, nem csalják tőrbe áldozatukat, ma nem létezne emberiség, de vele együtt hazugság sem.

A hazugság azonban nem értelmezhető az őszinteség nélkül. A kettő együtt van jelen az emberi természetben. A gond csak akkor kezdődik, ha hazugságok hálójába kerülünk, s már magunk sem tudjuk, mi is volt valós, és mi kitaláció. Ha ugyanis többször kapnak rajta hazugságon, hitelünket vesztjük.

Egy felmérés szerint az önmagunkért és mások kárára való hazugság nem elfogadható, de kapcsolataink az apróbb ámítások nélkül összeomolnának. Az eufemizáló, segítő füllentések hasznosak lehetnek a közösségekben. Szociális világunkban igenis szükség van rájuk, mert kellemesebbé tehetik a mindennapokat, sőt akár nagyban hozzájárulhat a szakmai előmenetelhez is.

Hazudni könnyű, a látszatot fenntartani nehéz.

Ezért itt is a mértékletesség lehet csak jó irányjelző. Fejleszthetjük saját gondolatainkat, ezáltal ítélőképességünket is, mert túl kell lépnünk a gyermeki őszinteségen, hogy élni tudjunk a társadalomban, de korlátozni is kell saját egónkat, hogy tisztességgel létezzünk.