Szandika, te miért csináltattál magadnak másik arcot?

Gyakran emlegetett szituáció: a férfi megismerkedik álmai asszonyával, majd az első együtt töltött éjszakára virradó reggelen alig ismer rá. A bársonyos bőrű, cicaszemű, telt ajkú szépségből csupán egy foltokkal tarkított bőrű, karikás szemű, sápadt - összességében kissé lestrapált - nő marad.

Igen, nekünk nőknek van egy varázseszköz a kezünkben, amivel jó, kell is, élni - de nem illik visszaélni (és hosszútávon nem is kifizetődő).

A lélekgyógyásznak sokat elmond, ha páciense mindig kínos részletességgel kidolgozott, profi sminkben keresi fel. Nagy a valószínűsége, hogy önértékelési zavarokkal küzd, ami gyakran kisebbségi komplexushoz, önelfogadási problémákhoz vezet. Utóbbiak aztán az énkép eltorzulását eredményezhetik, és máris elérkeztünk a pszichés eredetű megbetegedések egész sorához; az enyhe depressziótól egészen az anorexia nervosáig.

Tapasztalatból tudom: annak, aki - például munkájából kifolyólag - nap mint nap sok sminket használ, bizony nehéz a tükörbe nézve azzal a sápadt, tökéletlen arccal megbékélnie. Egy idő múlva már önmagára is úgy gondol: teljes "harci díszben", és amikor szembesül valódi arcával, kényelmetlenül érzi magát. A strandon is, a kiránduláson is és reggel ébredés után minden nap...

Ezért aztán az első adandó alkalommal meglátogat egy sminktetováló szalont, és állandósíttatja az előnyös vonalakat. Majd, ahogy a múló idő nyomait fedezi fel arcán, irány a plasztikai sebész.

Mindeközben eredeti vonásaival egyetemben elveszítheti a lényeget: elszalaszthatja az élet igazán fontos mozzanatait, szem elől tévesztheti a valódi értékeket...

Hölgyeim, amikor úgy érzik, kezd eluralkodni Önökön a megalkotott arcuk és megpróbálja átvenni a valódi helyét, álljanak meg egy percre és gondolják át az életüket!

Talán valamit el akarnak rejteni? Vagy valaki elől el akarnak rejtőzni? Esetleg valamiről el akarják terelni önmaguk vagy mások figyelmét?

Fogják magukat néhány napos "elvonó kúrára" és béküljenek ki szépséghibáikkal, hiszen ezek tesznek bennünket egyedivé és megismételhetetlenné! Próbálják meg felfedezni régi, gondtalan, naiv, gyermeki önmagukat a sminkeletlen arcban. Szeressék meg újból azt a tiszta arcot, melyen ismét szóhoz jutnak a szemek!

Ha így tesznek, helyére kerül a smink is - újból azzá válik, aminek lennie kell: kiegészítő az öltözékünkhöz; egy játékszer, amiben kiélhetjük kreativitásunkat; egy kis szín a szürke hétköznapokban.