Mi nők is megcsaljuk a párunkat

Az msn.de annak okát kutatta, miért lépnek félre a nők. Amerikai asszonyokat kérdezett meg, akik őszintén válaszoltak.

Amikor hiányzik a szenvedély

Mikor egy kapcsolat tartósnak bizonyul, előfordul, hogy kihűlnek az érzelmek. Eltelik három, öt, tíz év, és a tűzijátéknak, a rózsaszín ködnek nyoma sincs. Ha azonban minden jónak tűnik, jöhet az eljegyzés, a házasság, a gyerekek. Vannak azonban olyan nők, akik nem szeretnének a megszokásra alapozni egy egész életet, ezért menekülnek egy másik férfi karjaiba. Lehet ez egy idegen, vagy egy kolléga, a lényeg, hogy újra átélhessék a szenvedélyt, amiről régen lemondtak.

Ha nem megy a szakítás

Különös helyzet, amikor egy nő sajnálatból nem szakít párjával, pedig a kapcsolat nem működik már. Ha nem is szerelemmel, de szereti, ezért nem tudja elküldeni, amikor épp rossz passzban van - meghalt valakije, éppen kirúgták. Várja a megfelelő alkalmat, de közben már magányosnak érzi magát, és szüksége van valaki másra - ezért aztán félrelép.

Mikor messze van a kedves

A távkapcsolatok - ha tetszik, ha nem - csak ritkán működnek. Az első hetekben, hónapokban még olyan élénkek az érzések, hogy talán egyik fél sem kacsingat másfelé, de aztán halványulnak az emlékek, a ritka találkozások pedig nem tudják fellobbantani a régi tüzet. Eleinte csak flörtölni kezdenek, komolyan úgy gondolják, semmi komoly nem történhet, csupán ártalmatlan szórakozás az egész. Aztán mikor a kaland az ágyban végződik, rájönnek, hogy nincs más megoldás, csak a szakítás.

Két szék között...

Nem ritkaság, hogy szakítás után egy nő olyan elesettnek, magányosnak érzi magát, hogy csak vigaszképpen is belemegy egy új kapcsolatba. A régi érzéseit még nem zárta le, ezért mikor jelentkezik az ex, azonnal igent mond neki, és megcsalja új partnerét. Általában aztán persze rájön, hogy nem hiába lett vége a régi kapcsolatnak, és felmelegítve csak a káposzta jó. Ha szerencséje van, az új barát visszafogadja, ha nincs, két szék között sajnos a pad alá esik.

A rossz választás

Ugye ismerős helyzet, mikor a teremtés koronája azzal szekálja az ő szeme fényét, hogy már megint mekkora a feneke, hogy miért eszik annyit, hogy hogyan beszélhet ilyen hülyeségeket. És a nő mégsem képes kidobni, szakítani vele, inkább tűr; de egyszer betelik a pohár. És akkor találkozik egy kedves férfival, aki valóban a tenyerén hordozza, megcsalja az elviselhetetlen régit, és hamarosan el is hagyja.

Természetesen a fentieken számtalan oka lehet egy nőnek arra, hogy megcsalja a párját. Mindegyik magyarázat érthető, azt pedig, hogy elfogadható-e, mindenkinek a saját magának kell eldönteni. Ha azonban ezeket megbocsátható bűnöknek érezzük, akkor a férfiaknak is meg kell engednünk, hogy félrelépjenek. Hiszen nekik is millió okuk lehet rá. Nem?