5 ok, amiért ki kell szabadulnod a magány csapdájából!
Sokaknak látszólag boldog párkapcsolata és sok barátja van, mégis elszigeteltnek érzik magukat. A magány könnyen csapdába ejtheti az „áldozatot” és minél tovább tart, annál nehezebbnek bizonyul kitörni az elszigeteltségből. Hogyan lehet kimászni belőle? Segítünk…
A magány érzése kialakulhat lassan, fokozatosan: például az egyik barátunk elköltözik, a másiknak gyermeke lesz, a harmadik mellékállást vállal… mi pedig azon vesszük észre magunkat, hogy a legtöbb hétvégét egyedül töltjük. Más esetekben pedig az érzés egy komoly változás – költözés, válás, haláleset, új munkahely, nyugdíjba menetel – eredménye.
A magány könnyen csapdába ejtheti az „áldozatot”: minél tovább tart, annál nehezebbnek bizonyul kitörni az elszigeteltségből:
- A magány befolyásolja a látásmódunkat. Meglévő kapcsolatainkat sokkal negatívabbnak és üresebbnek érezzük. Azt feltételezzük, az emberek nem értékelik a társaságunkat, és vissza fognak utasítani, így nem is közeledünk hozzájuk. Ennek eredményeképp mi magunk nem kezdeményezünk, ha pedig mégis meghívnak valahova, kihívásokat keresünk.
- Pesszimista hozzáállásunk és félelmeink önbeteljesítő jóslatként működnek: mivel távolságot tartunk barátainkkal, azok valóban kevesebbszer fognak keresni, ami beigazolja sejtésünket, és még kevesebbszer kezdeményezünk.
- A magány megbélyegezhet: környezetünk azt gondolja, nem vagyunk túl érdekesek, sőt, akár unalmasak, azért nincs társaságunk – ezt a stigma pedig jelentősen megnehezíti az új kapcsolatok kialakítását.
- A magány „fertőző”: a környezetünkben élő emberek szintén szociális kapcsolati hálójuk perifériájára kerülhetnek, így számunkra is kevesebb lehetőséget biztosítanak arra, hogy kiszabaduljunk saját börtönünkből.
- Kapcsolatteremtési képességeink ugyanúgy elsatnyulnak, mint az izmaink, ha nem eddzük, nem használjuk őket. Minél több időt töltünk magányosan, annál nehezebben létesítünk új ismeretségeket, amikor végre lehetőségünk adódna rá.
Hogyan segítsünk önmagunkon?
- Vegyünk erőt magunkon, és menjünk emberek közé. Ha nincs társaságunk, végezzünk el egy tanfolyamot, menjünk el jógázni, vagy jelentkezzünk önkéntesnek.
- Hívjuk fel azokat a barátainkat, akikkel már régóta szerettünk volna találkozni.
- Optimistán közelítsünk embertársainkhoz, és mosolyogjunk többet. Eleinte talán nehezen megy majd, de hamar sajátunkévá válik.(Forrás. pszichologuskereso.hu)
Hozzászólás zárolva.