Cikk nyomtatása | Hozzászólások (1) |
Megosztás:
2011. március 09. 21:09 | Den Erzsebet

KÍNAI KONYHA

Az a kínai amit itt eszel, nem az igazi. Miért?

A kínai konyha az egyik legnépszerűbb a világon, hiszen kétségtelenül az egyik legváltozatosabb fogásokat felvonultató szakácsművészet. Itt az idő, hogy megismerd az igazi kínai konyha jellemzőit és filozófiáját.

Valójában azonban inkább kínai konyhákról kell beszélni, hiszen régiónként fontos különbségek vannak, mind az alapanyagok használatában, mind az ízvilágban.

Chandong, Jiangsu, Anhui, Zhejiang, Fujian, Guangdong, Huan, és Sichuan – a több évszázados tradíciók alapján ezeket tartják a 8 legnagyobb kínai konyhának.

Az a konyhaművészeti stílus, amely oly népszerű ma Európában is,  Amerikában is, tulajdonképpen keveréke az ősi kínai konyháknak, és meglehetősen új keletű, hiszen csupán a XIX. században alakult ki.

Bármelyik stílusú konyháról beszélünk is, mindegyikben visszaköszön három alapvető szempont: a társadalmi osztályok, a filozófiai szemlélet és az egészségre gyakorolt hatás fontossága.

Az ételek készítése során nagyon gondosan válogatják ki az összetevőket, egyensúlyt teremtve az ellentétek között. Így a zöldségek (cai), és a zöldségeket kísérő többi élelmiszer (fan) aránya éppoly fontos, mint a "nőnemű" yin (lédús és lúgos hatású zöldségek, gyümölcsök) és "hímnemű" yang (szilárd, savas hatású fűszerek és húsok) alapanyagok összhangjának megteremtése. Nagyon figyelnek arra, hogy egy-egy étkezésben (menüben) ne csupán az ízek harmóniáját teremtsék meg, de egyensúly legyen a hideg és meleg fogások, az összetevők és a fogások színei között is. Az ősi kínai filozófia szerint az is nagyon fontos, hogy az étel szép megjelenése is hozzájáruljon az étkezés élvezetéhez. Ezek a szempontok alakították tehát az évszázadok során oly változatossá a kínai konyhákat.

Fontos vezérlő elv emellett, hogy az ételek segítsék a rizs elfogyasztását, mely számos régióban alapvető fogás.

Érdekesség, hogy az ételeket bambusz szárból, vagy levélből, maximum fából, a gazdagabbak porcelánból, készült edénykékben tálalják. Ennek oka, hogy a fém nagyon drága volt Kínában, így minden családnak maximum egy kése és a főzéshez a wok készült fémből.

Bizonyos fogások terápiás, gyógyító hatásuk miatt kerültek be sok száz évvel ezelőtt a kínai recepturába. Így például a fecskefészek leves, vagy a cápahús gazdag fehérje és ásványi anyag tartalma miatt honosodott meg.

Az egyes fogások készítésénél az öt alap ízből (édes-sós-savanyú-keserű-csípős) minimum 3 harmonikus kombinációját valósítják meg. Az eredeti kínai desszertek az egyedüliek, amelyek csak az édes ízt hordozzák, ezeket viszont csak ünnepeken, különleges alkalmakkor készítik.

Ősi kínai szokás, hogy az ételeket megosztják egymással, és egy adott közösségen, vagy társadalmi osztályon belül már nincsenek rangbeli különbségek. Ezért alakult ki a jellegzetes kerek asztal, melynek a közepén egy nagy forgó platóra helyezik a fogásokat. Ennél az asztalnál nincs "asztalfő", mint az európai, vagy amerikai étkezési kultúrában. A platót körbe-körbe forgatva pedig ki-ki abból vesz, és annyit, amennyi jól esik.

Evőeszköz gyanánt csupán pálcikát használnak, mely csontból, bambusz szárból, vagy fából, illetve újabban műanyagból készül. Egyedül a leveshez adnak fából, vagy porcelánból készült rövid szárú kanalat. A kést csak a konyhában használják, ezért készül minden fogás szálasra, vagy kis kockákra darabolva.

Fő ital a tea, de hétköznapi étkezéshez általában semmilyen innivalót nem kínálnak, a folyadék szükségletet fedezi a leves. Szeszes italt, mely lehet rizsből készült erjesztett ital, vagy sör csak ünnepi alkalmakkor fogyasztanak.

Jó tudni, hogy a tofu – mely szójából készül – kínai találmány, és onnan terjedt el a világban.

Bár a közhiedelem szerint a kínaiak csak rizst használják, mint gabonafélét, azonban ez valójában csak a dél-kínai konyhákra jellemző. A tradíció szerint mindenféle ízesítés nélkül, gőzben párolva, kicsit "tapadósan" kell elkészíteni.

Észak-Kína konyháiban a búzalisztből gőzben főzött tészták, palacsinták és kenyerek a jellemzőek.

Ha eljutnak Kínába, ne csodálkozzanak hát, ha egészen más típusú fogásokkal találkoznak hát, mint az itthoni, vagy az európai kínai éttermekben.

Ám engedjenek a csábításnak és üljenek le egy kerekasztal mellé, és pörgessék meg a platót! Minél többen vannak, annál jobb! És lehetőleg válasszanak az étterem által javasolt menük közül, melyek a harmónia jegyében gondosan összeválogatott fogásokból állnak. Az a legjobb, ha mindenki más-más menüt választ, és mindenki, mindenbe belekóstol, hogy minél több ízt felfedezhessenek!

kulcsszavak:


Cikk nyomtatása | Hozzászólások (1) |
Megosztás:

Otthon

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!