Kinek fontos vízhajtót szednie?

A vízhajtókat pangásos szívelégtelenségben, egyes vesebetegségekben és zsírmáj esetén az ödéma csökkentésére adják. Bizonyos vizelethajtókat széles körben alkalmazzák a magas vérnyomás kezelésére.

A szervezet önszabályozó folyamataival igyekszik fenntartani a saját belső egyensúlyát, célja az állandó elektrolit-koncentráció fenntartása.

A vese folyamatosan érzékeli a szervezet víztartalmát és töménységét, és ennek megfelelően különböző módon szabályozza, hogy mennyi víz szívódjon vissza. Ha tehát több só jut a szervezetbe, arányosan több vizet is vesz fel, vagy kevesebbet választ ki.

Vízhajtóknak nevezzük tágabb értelemben azokat a vegyületeket, melyek megnövelik a kiválasztott vizelet mennyiségét. Ez azonban sok esetben nem jár jelentős vérnyomáscsökkenéssel, ugyanis az elektrolit nagy mennyisége a szervezetben marad.

Azoknak a vízhajtóknak van terápiás értéke, melyek a nátrium- és a kloridionok ürítését növelik. A fokozott elektrolit-kiválasztás ugyanis fokozott folyadék-kiválasztással társul, mert a szervezet így tartja fenn a koncentráció-egyensúlyt.

Ahogy a szűrlet halad a csatornában, annak különböző részein mindig más és más anyagok tudnak visszaszívódni, illetve ez elektrolitok visszavétele is az egyes részeken különböző mechanizmussal történik.

Az így létrejövő nagy mennyiségű folyadékvesztés vezet a vénás nyomás csökkenéséhez. Tartósabb adagolás során a szervezet hozzászokik a vízhajtó hatáshoz, azonban vérnyomáscsökkentő hatás nem múlik el. Ennek oka lehet a vízhajtó vegyületek hatására másodlagosan kialakuló értágítás.

A vese folyamatosan tisztítja a vért, naponta 180 liter vizet és benne oldott anyagot választ ki.

Folytatás: http://www.webbeteg.hu//index.php?page=news_full&type=17&menu=betegseg&news_id=3524&cim=A-vizhajtok-mukodese#