Cikk nyomtatása | Hozzászólások |
Megosztás:
2017. április 20. 16:00 | Kandikó Éva

Stand25, ahol Széll Tamás főz neked

Végre sikerült olyan időpontot találni, amikor mi is ráértünk egy kényelmeset ebédelni, és a Stand25-ben is volt szabad asztal. Elmondjuk, mit ettünk.

Stand25, Kép: https://www.facebook.com/stand25bisztro/

Kép: https://www.facebook.com/stand25bisztro/

Izgalommal vártam, hogy elindulhassunk a Hold utcai csarnokba, ahol Széll Tamás néhány hete megnyitotta bisztróját, a Stand25-öt. Aki figyelemmel kíséri karrierjét, tudja, hogy a Michelin-csillagos Onyx éttermet hagyta ott párjával, Szulló Szabinával, hogy önálló helyen kezdhessenek új életet. A tavaszi Bocuse d’Or verseny után kinyitott a hely, amelyről nem nehéz megjósolni, hogy nagyon sikeres lesz.

Mi a siker záloga?

Nos, elsősorban a jó étel, ez nem vitás. Másodsorban Széll Tamás hírneve, mert sokan egészen biztosan azért jönnek ide, hogy lássák az üvegfal mögött a híres séfet főzni. Szerencsénk volt, arra az oldalra kaptunk asztalt, ahol még egy üvegfal sem választott el a látványtól, ebédünk alatt végig azt figyeltem, hogy tálal Széll Tamás. Mert tányér nem kerül úgy a vendég elé, hogy azt ne ő tálalná ki. A sikerhez hozzátartozik még valószínűleg a belvárosi hely is, ahol vannak már bisztrók, étkezdék a Standon kívül is. Őszintén szólva nagyon kíváncsi lennék, kollégái hogyan ítélik meg a konkurencia súlyát…

Az étlap

Kacsamáj terrine, Kép: Kandikó Éva

Kép: Kandikó Éva

Nem túl hosszú, és ez nem is baj, egy bisztróban ne legyen Háború és béke hosszúságú az étlap, az mindig gyanús. Két- és háromfogásos menüből lehet választani, az előbbi ára 3900, az utóbbié 4900 forint. Kevés ez, vagy sok? Esetleg pont jó? Erről eltérnek a vélemények, szerintem ez egy reális ár, az egyetlen, amit nem értek, miért van minden kategóriában több feláras étel is? Miért nem úgy állapítják meg az árakat, hogy egy kacsamáj terrine-re ne kelljen még plusz 1900 forintot ráfizetni? Mi indokolja ezt? Az étlapon szerepelnek előételek (mi a kacsamáj terrine-t kóstoltuk hagymalekvárral, kaláccsal, zseniális), ott feszít a rakott krumpli cékla salátával, mint a Stand25 zászlós hajója, van mangalica nyak, konfitált kacsa, valamint kétféle desszert.

A rakott krumpli és a gulyásleves

Gulyásleves, Kép: Kandikó Éva

Kép: Kandikó Éva

A gulyásleves egyszerűen hibátlan. Nem több, és nem kevesebb. Tökéletesen visszaigazolja Széll és Szulló alaptézisét, vagyis hogy a minőségben és az alapanyagban nem ismernek kompromisszumot. Ez a gulyáson abszolút érződik, a hús omlós, a burgonya nem fő szét, a zöldségek épp megfelelően főttek, az ízek pedig, ahogy mondtuk is, tökéletesek.

 

Rakott krumpli Széll Tamás módra, Kép: Kandikó Éva

Kép: Kandikó Éva

 

Türelmetlenül vártuk a másik emblematikus fogást, a rakott krumplit, ami nagyon csinos, egyszemélyes porcióban meg is érkezett, tetejére Tamás gondosan, két kanál között formázza a láthatóan nem 12 %-os zsírtartalmú tejfölt. Érkezik hozzá kovászos kenyér a szomszédos pékségből, az is kiváló. A cékla salátához torma jár, no meg helyben sütött cékla kockák. A krumpli zseniális, és ez akkor is igaz, ha a mi ízlésünknek kissé túl zsíros. Mint megtudtuk, három órán át sül 110 fokon, ezt ott nyomban meg is fogadjuk, hogy kipróbáljuk otthon is. A kolbász minőségi benne, a burgonya szintén nem esik darabokra, de nem is szappanos, és az első pillantásra is látszik, hogy a tejfölt tejszínnel dúsította a séf, ahogy azt kell.

Somlói galuska, ahogy azt a Standban megálmodták

Somlói galuska, Kép: Kandikó Éva

Kép: Kandikó Éva

A desszertünk okozza számomra a legnagyobb meglepetést az ebéd során, mert az még távolról sem emlékeztet a somlói galuskára. Én csak egy kanállal kóstolok belőle, nagyon finom, társaim odáig vannak a gyönyörűségtől, ahogy az utolsó cseppet is kikanalazzák a pohárból. A tejberizst karamell öntettel nem igazán értem az étlapon, persze értem én, itt a házias ételekre is alapoz a séf, hovatovább ennél azért valami szofisztikáltabbat is el tudnék képzelni második desszertnek, de legközelebb megkóstolom, hátha valami trükkel azt is az egekbe emeli Széll Tamás.

A kiszolgálás

Mindenki nagyon kedves, a pincér is, a szervizért felelős hölgy is, aki úgy tűnik, szemmel tart minden történést, azt azonban mégsem veszi észre, hogy az egyik előételünk sehogy sem akar megérkezni. Az valahogy lemaradt a nagy sürgés-forgásban. De nincs gond, amint szóvá tesszük, érkezik is sűrű elnézéskérések közepette. Aztán amikor magamhoz térek a kacsamáj okozta ájulatból, megkapom a konfitált kacsámat is, ami szintén nagyon-nagyon finom. Az almapüré a hús alatt meglepő, de az igazi csodálkozásra a tányér legalján helyet foglaló sült káposzta darab adja az okot. Annyira más textúra, és annyira nem számítottam rá, hogy egész elkerekedett a szemem, amikor felismertem. De ez jó, hiszen a kacsahús, az almapüré – hol terem ilyen csodásan alma ízű, se nem édes, se nem savanyú alma? – és a roppanós káposzta így alkot egy minden falatában érdekes ételt. Azt sajnálom mindössze, hogy az ízletes szaftot nincs mivel felitatni, az ott marad a tányéron. Kenyeret valahogy nem kívánok enni,elkelne valami a tányéron, amivel felitathatnám és kiélvezhetném a szaft minden cseppjét.

A számla rendezésekor jelentős árengedményt kapunk a kellemetlenség fejében fájdalomdíjul, ami kimondottan elegáns gesztus, jót tesz a vendég lelkivilágának, még akkor is, ha a kis malőr semmilyen törést nem okozott a jellemfejlődésünkben. Így kell ezt csinálni, lehet apró hibát elkövetni, mert az mindenkivel megesik, és lehet azt elegánsan korrigálni. Köszönjük!

Nagyon drukkolunk a csapatnak, szeretnénk még sokszor visszajönni, kipróbálni az új kreációkat, nem szégyelljük kimondani: végigenni az étlapot.

Cikk nyomtatása | Hozzászólások |
Megosztás:



Receptek

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!