Piac & Profit magazin - 2009/4 szept-okt
Sztárok a fürdőben
Tervezősztárok, akik kreativitásukkal, tudásukkal a legnagyobb gyártókkal együttműködve igazán különlegessé teszik akár a megszokott csempe, szaniter, tükör összeállítású berendezést is.
Az újabb és újabb kollekciókhoz kapcsolódóan egyre több híres, már nevével exkluzivitást biztosító tervező tűnik fel a mindenbe belekóstoló Philippe Starcktól az extravagáns Jamie Hayonon át a nőies Patricia Urquioláig.
Sztártervezőkkel erősítenek a legnagyobb fürdőszobás cégek. Sokuk folyamatosan együttműködik a legnagyobb nevű dizájnerekkel, legyenek azok frissen felkapott új tehetségek vagy már klasszikussá nemesedett állócsillagok.
A mai világban a fürdőszoba
már régen nem mellékes helyiség, vallják ezek a világcégek, és velük együtt természetesen a tervezők is. A lehető legkevesebb négyzetméterre bezsúfolt, ablaktalan és szigorúan funkcionális helyiségek helyett a trend ma a lehetőség szerint bálteremnyi méretű, sokszor a lakás más helyiségivel összenyitott tágas, világos, átlátható fürdő, amely nem csupán tisztálkodásra, de kikapcsolódásra is megfelelő helyszín. Nem utolsósorban pedig éppúgy alkalmas a tulajdonos egyéniségének kifejezésére, mint a lakás bármely más szobája.
Attól, hogy valamit egy híres sztár tervezett, még korántsem biztos, hogy az meghökkentő - legalábbis a mai embernek biztosan nem. Az egyre feltűnőbb dolgok divatjának köszönhetően hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a tervezők feladatai közül csak egy az, hogy minél szebb, az újabb és újabb divatoknak megfelelő - vagy még inkább ilyeneket diktáló - tárgyakkal rukkoljanak elő.
A formatervezők elsődlegesen
a tárgyak használatakor adódó problémák megoldását kutatják, és azon dolgoznak, hogy az ember mindennapi életét kényelmesebbé és egyszerűbbé tegyék. Ehhez sokszor nincs szükség semmi látványosra, és a felhasználó talán fel sem fogja, hogy az egyik csaptelepet a nem különösebben érdekesen kinéző, de annál jobban elhelyezett kar miatt kedveli sokkal, de sokkal jobban a másik hasonló külsejűnél. Nem is beszélve arról, hogy olyan, ma már teljesen hétköznapinak számító megoldások is eget rengető újdonságnak számítottak valamikor, mint például az emelőkaros csaptelep, melynek első lerajzolásához nyilvánvalóan szárnyaló kreativitásra és újító gondolkodásmódra volt szükség. Arne Jacobsen például 1986-ban tervezte meg a Vola számára egyszerű vonalú emelőkaros csaptelepét, mely apró változtatásokkal ma is kapható és népszerű termék. Olyan egyszerű, hogy az ember nem is gondol bele, hogy egyszer valakinek ki kellett találnia, sikere pedig valószínűleg annak is köszönhető, hogy egy igazán nagy tervező keze munkáját dicséri.
A minimalizmus jegyében
még mindig az egyszerű formák hódítanak, különösen, hogy ezek a fürdőszoba esetében még azoknak a tetszését is elnyerik, akik amúgy ódzkodnak a túlzott egyszerűségtől. Antonio Citterio, Jean-Marie Massaud vagy éppen az építészből egy projekt erejéig a Duravitnál formatervezővé avanzsáló Norman Foster mind a funkcionalitás esztétikájára esküszik, az általuk tervezett szaniterek szépségét a letisztult, geometrikus formák és nemes anyagok biztosítják.
Nagy az esélye annak, hogy ezek a darabok megnyugtató szépségüknek köszönhetően időtlen klasszikussá váljanak, így akár nagyobb beruházást is megérnek. A minimalizmust, mint minden mást is, véresen komolyan vevő Philippe Starck a Duravit számára tervezett Starck X kollekcióban „maximalizálta a minimalizmust". A szögletes, minden dísztől mentes formák sci-fi-szerű eleganciáját lakkozott fényű felületek teszik teljessé, kiegészítőként mindössze vitathatatlanul modern neonsárga és platina színekkel.
A természetes formák
ihlette organikus dizájn is folyamatosan az élvonalban lévő trendek között szerepel. E stílus nagyágyúi között a Capitain Organic névvel becézett Ross Lovegrove az egyik legismertebb. A brit sztártervező többek között a más csillagokat is alkalmazó török Vitra Bathroom számára álmodott meg kollekciókat, melyek tükrözik a high-tech és az organikus formák szintézisén alapuló tervezési metódusát. Lovegrove kiindulópontja minden esetben a természet, pontosabban annak tudatosítása, hogy a természet minden részletében szabálytalan, egyenetlen, és éppen ez adja szépségét.
Az egyik legismertebb női formatervező, a spanyol Patricia Urquiola szintén az organikus stílust követi, esetében azonban nem csupán természetes formák, de növényeket idéző minták is szerepet kapnak. Az Axor Urquiola kollekció vitathatatlanul nőies, meghitt és biztonságos térkoncepció, mely nyitottsága ellenére a szabadon álló elemek - mint például a radiátorként funkcionáló paraván - megfelelő elrendezésével a szükséges intimitást is biztosítja. A szaniterek formája régebbi korokat idéz, a tudás pedig kétségtelenül mai. Ez a kollekció is - a mai trendeknek megfelelően - mindent magába foglal a kádtól a radiátoron át a csaptelepekig, a részletek személyre szabásával viszont minden fürdő igazán egyedi lehet.
Léteznek teljesen új
fürdőszoba-koncepciók is, amelyek csak halványan emlékeztetnek a hagyományos berendezésre. Az őrült spanyolként emlegetett Jamie Hayon szerint vétek lenne a fürdőszobába tervezett tárgyakat elrejteni, ezért olyan kollekciót tervezett, amelynek egyes darabjai a lakás más részein is megállják a helyüket. A többfunkciós tárolókkal kiegészített lábas kád, a lámpával vagy tükörrel egybeépített mosdó egyszerre modern és klasszikus, és oly könnyed, hogy szinte hihetetlen, hogy teljesen funkcionális is.
A fürdőbe szánt termékek olykor önálló életre kelnek, mint például a ma nagyon divatos mozaik. A holland Tord Boontje az idei milánói bútorvásáron mutatta be a Bisazza számára tervezett „digitális emlékek" névre keresztelt kollekcióját, amely különböző fényviszonyok hangulatának apró kockákban való leképezése után praktikus, mozaikkal borított tároló bútorban ölt testet - legyen az aztán a fürdő vagy bármely más helyiség dísze.
Az eredeti, és ami helyette van
Attól, hogy valami jól néz ki, még nem biztos, hogy használni is kellemes lesz. Még akkor sem, ha a megszólalásig hasonlít a nagy tervezők által hosszú hónapok, olykor évek alatt kialakított, a minőségre adó gyártók által pedig megfelelő anyagokból és odafigyeléssel előállított másikhoz. A lényeg ugyanis éppen ezekben a részletekben rejlik. Az önmagáért való forma nem segít, és elég néhány milliméter különbség, hogy a végeredmény tökéletesen ergonómikus tárgy helyett egy formára hasonló, de funkcionalitásában attól messze elmaradó darab legyen. A formatervező sztárok dizájndarabjai befektetésnek sem utolsók, hiszen értéküket a műalkotásokhoz hasonlóan őrzik. Persze nem kell feltétlenül hatalmas összegeket kiadni egy-egy jól megtervezett darabért, de ha szűkebb a keret, a nagy sztárok helyett feltörekvő tehetségek munkáit érdemes keresni.
Timár Gigi
Fotó: archív
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2009/4. számában jelent meg.




























