Cikk nyomtatása | Hozzászólások |
Megosztás:
2017. április 15. 13:00 | László Márta

GÓLYAHÍR

Jól fülelj, rövidesen indul a nagy kelepszimfónia!

Naponta átlagosan 2-300, összesen pedig akár 20.000 kilométert is megtehet a fehér gólya (Ciconia ciconia) a telelő- és költőhelye között. A hímek legkésőbb április elején érkeznek vissza, és őrzik a fészket, míg pár nappal később a tojó is leszáll. Többnyire együtt kezdik meg az akár évtizedekig is használt, egyre terebélyesedő költőhely javítását. Figyeljünk rájuk! 

Fiatal felnőtt gólya, Kép: MTE

Kép: MTE

A gólyák monogám életet élnek, de többször párt váltanak. Tavasszal az idősebb hímek például nagy harcokat folytatnak a költőhelyet elfoglalni kívánó fiatalabb példányokkal. Ha pedig az előző évi tojó valamilyen ok miatt nem érkezne meg a fészekhez, úgy a hím új tojóval áll párba.

Szűkülő élettér

Az eredetileg a mocsaras ligeterdőkben élő gólyák (vagy ahogy a népnyelv mondja, gilicék, czakók, esetleg eszterágak) rendkívül jól alkalmazkodnak szűkülő életterükhöz, így mára beköltöztek az emberlakta településekre, fészküket fákon, villanyoszlopokon, kéményeken és háztetőkön is megtalálhatjuk.

A tojók jellemzően 2-7 tojást raknak, amelyen a hímmel felváltva kotlanak. A váltást mindig a jól ismert kelepelési ceremónia (a csőrkávák gyors, ütemes összezárása) előzi meg. Később, a június elején kikelő fiókák etetését is felváltva végzik: míg egy felnőtt gólyának napi kb. fél kilogramm, addig egy fiókának több mint napi egy kilogramm eleségre van szüksége, amelyet jellemzően rovarok és giliszták, illetve kisemlősök, kígyók, békák, gyíkok és halak tesznek ki. Ez azt jelenti, hogy egy négy fiókát nevelő párnak 53-55 napon át minden egyes nap kb. 6 kilogramm élő eleséget kell előteremtenie. Ha a szülők úgy ítélik meg, hogy ehhez kevés a táplálék, a gyengébb vagy később kelt egyedeket kilökik a fészekből. Egy szülőpár átlagosan három fióka felnevelésére vállalkozik.

Kelepelő gólya, Kép: MTE

Kelepelő gólya, Kép: MTE

A fiókák három-négy hetesen állnak lábra, héthetes korukra már elérik egy felnőtt gólya méretét, míg nyolc-kilenc hetesen a mozgásukról is alig-alig lehet megkülönböztetni őket. Július végétől először a fészekben és közvetlen környékén helyben ugrálva próbálgatják szárnyaikat, majd egyre nagyobb távolságokra merészkedve gyakorolják a vitorlázás, azaz a levegőáramlatok kihasználásának a tudományát. Az utolsó hetekben már csak éjszakázni járnak vissza a fészekbe, majd augusztus végén néhány idősebb madár vezetésével csapatostul útnak indulnak, a legtöbben Dél-Afrika felé.

Kevesen térnek vissza

Általánosságban a Magyarországon kikelt gólyafiókák a nyár végén elhagyják az országot, és csak harmadik éves korukban jönnek vissza először. A fiatal fehér gólyák többsége mindaddig a telelőhelyeken marad, amíg el nem éri az ivarérett kort. Amikor visszatérnek az országba, vagy elfoglalnak egy meglévő fészket, vagy építenek egy újat, és többnyire ekkor kezdenek első költésükbe is. Azonban a fiatal gólyák csupán alig több mint negyede éli meg az első születésnapját. Hazánkban 19,5 éves volt a legidősebb regisztrált gólya, amellyel sajnos egy lövés végzett.

Gólyafióka, Kép: MTE

Gólyafióka, Kép: MTE

Gólyamentés

– Az elterjedt, de fogyatkozó, a magyar szív számára oly kedves, fokozottan védett madárfaj fennmaradását mi is segíthetjük! – hívja fel a figyelmet a Bükki Nemzeti Park Természetvédelmi Mentőhelyének, a Mályi Madármentő Állomásnak a vezetője, Lehoczky Krisztián.

Gólya-elsősegély, Kép: MTE

Gólya-elsősegély, Kép: MTE

A legfontosabb, hogy ha sérült madarat találunk, mihamarabb kérjünk szakszerű segítséget – például az MTE-től a +36 30 689 2727-es telefonszámon.
A gólyák ma Magyarországon leggyakrabban áramütéstől pusztulnak el vagy véletlenül nekirepülnek egy légvezetéknek, és úgy sérülnek meg. A balesetek összefüggnek jelenlegi fészkelőhely-választási szokásaikkal – a gólyafészkek ugyanis ma már több mint 90%-ban villanyoszlopra épülnek, de a madarak pihenő- vagy leshelyként is gyakran választják ezeket a helyeket. Főként a fiatal, tapasztalatlanabb példányok esetében megesik az autókkal való szerencsétlen találkozás, de a szokatlanul erős szél vagy az eldurvuló hatalmi harcok miatt is ellátásra szorulhatnak ezek az egyébként meglepően könnyű, átlagosan kb. 3,5 kilós vadmadarak. A fészekből kivert gólyafiókákat akkor is mihamarabb mentőhelyre kell juttatni, ha nem látunk rajtuk sérüléseket, hiszen éhezésük vagy szakszerűtlen táplálásuk súlyos betegségekhez, például csontfejlődési zavarokhoz vezethet!

A hátizsákos villásfarkúak rejtélye
Különösen kis tömegű helymeghatározó segítségével először szerzett információkat két magyarországi fecskefaj vonulásáról és telelési területéről a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Svájci Madártani Intézet munkatársainak közös kutatócsoportja.

A kis létszámban Magyarországon telelő, röpképes példányok gondozásában ugyanakkor a lakosság is részt vehet, ehhez a madármentő állomás által készíttetett, „Madármentés” néven ingyenesen letölthető applikációban találnak hasznos információkat az érdeklődők.
A madárbarátok a bejelentésen kívül fuvarral, túlszaporodott halállománnyal, közeli lejáratú vagy lejárt, csomagolássérült húsfélék (a sertést kivéve) eljuttatásával és adójuk 1%-ának felajánlásával is segíthetik a mályi madármentők nonprofit munkáját.

Az érdeklődők az egyesület weboldalán és Facebook-oldalán is nyomon követhetik a betegek gyógyulását, valamint a bekerült gólyafiókák látványos fejlődését: http://www.mteweb.hu/ és facebook.com/madarmentes

A „Madármentő” applikációt innen tölthetik le androidos készülékeikre az érdeklődők!

 



Cikk nyomtatása | Hozzászólások |
Megosztás:

Hírek

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!