Carmen csukott szemmel
Minden operai előadás, minden koncert számomra ünnep. Felkészítem magam a csodára, amit számomra a muzsika jelent. Ezúttal egy baráti társasággal mentünk a Magyar Állami Operaházba. Georges Bizet Carmenjét adták elő – két felvonásban.
Nem olyan műfaj az ízlés, amin nagyon vitatkozni lehetne, sőt. Ugyanakkor azt is tudom, hogy nem tetszhet mindenkinek minden. A minap látott Carmen pontosan ebbe a katagóriába tartozik. Mint kiderült, más se tudta. Nemcsak a baráti társaság tagjainak nem tetszett, sok külföldinek se. Miután nem bérletes előadás volt, rengeteg külföldi ült a nézőtéren. Az előttünk lévő sor például szinte teljesen kiürült az első felvonás után.
A kissé meghökkentő díszlet talán csak a második felvonás végén teljesítette be tökéletesen hivatását. A fém lemezeken időnként megjelenő piros-fehér csíkok kifejezetten rossz érzést keltettek. Értem, hogy a tükröződéssel még nagyobb tömeget szerettek volna láttatni, ám a főszereplőkön kívül még három kórus is ott állt, ami tehát már önmagában is jól látható – ők a tömeg. Plusz még az Escamillo stábjához tartozó pom-pom lányok csapata!
A kosztümök sem arattak nagy sikert. Nyilván a bőrdzsekik, a cigányokat alakító szereplők vastag aranyláncai is a modern szemlélet kellékei, de attól még a ruhák lehettek volna sikkesebbek, vasaltabbak. Carmen megjelenésére sok mindent lehetett mondani, de hogy kacér lett volna? … Az első felvonásban megjelenő dohánygyári munkásnők szürke köpenyei alól kivillanó strasszokkal sem tudtam mit kezdeni, csakúgy mint az őket néző, tonettszékeken ülő, nem bizalomgerjesztő militáris egyenruhában üldögélő férfikar látványával.
Pompás volt viszont a zenakar és a három kórus! Hatalmas tapsot kapott Pasztircsák Polina, aki Micaëlat énekelte, és nagyszerű Escamillonak bizonyult Bretz Gábor. Ha tehát lecsuktam a szemem, kitünő muzsikát hallottam, de az Operában nem szeretek csukott szemmel ülni!
Tudom, hogy a Magyar Állami Operház büszke arra, hogy a világon náluk mutatták be a legtöbb darabot az utóbbi időben, de talán kevesebb is elég lenne. Úgy talán jutna pénz a padlózat, a székek, a kopott szőnyegek felújítására, néhány oszlop beázásnak javítására vagy akár a honlap korszerűsítésére is. Február közepén ugyanis még nem voltak fenn a Carmen idei előadásai.
Röviddel a kritika megjelenése után levelet kaptam az Opera vezetőjétől. Arra akért, hogy olvasói levélként jelentessem meg hozzászólását. Íme:
Hozzászólás zárolva.