FÜGGŐSÉG
Fájdalomcsillapítókat szednek, hogy csúcson legyenek!
Sok fiatal, aki azért használja a fájdalomcsillapítókat, hogy „csúcson" legyen, biztonságosabbnak tartja ezeket a szereket az utcai drogoknál, és nem tekinti őket függőséget okozónak. De valóban ez a helyzet? A válasz: nem.
Sok fiatal, aki azért használja a fájdalomcsillapítókat, hogy „csúcson” legyen, biztonságosabbnak tartja ezeket a szereket az utcai drogoknál, és nem tekinti őket függőséget okozónak. De valóban ez a helyzet? A válasz: nem.
A receptre kapható fájdalomcsillapítók olyan erős szerek, melyek mechanizmusa megakadályozza az idegrendszert az általunk fájdalomként érzékelt elektromos impulzusok továbbításában. A legtöbbjük az agy örömérzetet befolyásoló részeit is stimulálja. Így tehát elzárják a fájdalmat, ugyanakkor pedig a „csúcsra” kerülés érzését produkálják.
A receptre kapható legerősebb fájdalomcsillapítók ópium-szerűek, és opioidoknak nevezik őket. Előállításukkor figyelnek arra, hogy ugyanolyan hatást fejtsenek ki az idegrendszerre, mint a mákból származó drogok, például a heroin.
Az opioid fájdalomcsillapítók rövid időre eufóriát (fokozottan jó közérzetet, felfokozott érzelmi állapotot) okoznak, ám függőséget is kialakítanak. A fájdalomcsillapítók hosszú távú használata testi függőséghez vezethet. A test alkalmazkodik az anyag jelenlétéhez, és a szer abbahagyását követően erős elvonási tünetek jelentkeznek. A hozzászokás pedig azt jelenti, hogy nagyobb adagokra lesz szükség ugyanannak a hatásnak az eléréséhez.
Mint minden drog, a fájdalomcsillapítók is csak elfedik azt a fájdalmat, amely miatt szedik őket. Nem „gyógyítanak meg” semmit. Az, aki állandóan megpróbálja eltompítani a fájdalmat, egyre nagyobb és nagyobb adagokat szed, míg fel nem fedezi, hogy képtelen kibírni a napot drogok nélkül.
Az elvonási tünetek a következők: nyugtalanság, izom- és csontfájdalmak, álmatlanság, hasmenés, hányás, hidegrázás (libabőr), és a láb önkéntelen rángása.
Az opioidok egyik legnagyobb veszélye a légzési elégtelenség. A nagyobb adagok egészen addig a pontig lassíthatják a légzést, amíg az abba nem marad, és bekövetkezik a halál.
Testi és szellemi hatásai: székrekedés, hányinger, hányás, szédülés, zavarodottság, függőség, öntudatlanság, légzőszervi elégtelenség, a szívroham nagyobb kockázata, kóma, halál.
Nyilvánvaló, hogy a drogfogyasztás nem megoldás. Bármilyen nehéz is szembenézni a valósággal, a droghasználat következményei mindig rosszabbak, mint az a helyzet, amelyet valaki a drogok szedésével próbál elkerülni.
forrás:http://www.drogmentesklub.com/
(A fent leírt adatok Az igazság a fájdalomcsillapítókról című kiadványukból származnak.)
A receptre kapható fájdalomcsillapítók olyan erős szerek, melyek mechanizmusa megakadályozza az idegrendszert az általunk fájdalomként érzékelt elektromos impulzusok továbbításában. A legtöbbjük az agy örömérzetet befolyásoló részeit is stimulálja. Így tehát elzárják a fájdalmat, ugyanakkor pedig a „csúcsra” kerülés érzését produkálják.
A receptre kapható legerősebb fájdalomcsillapítók ópium-szerűek, és opioidoknak nevezik őket. Előállításukkor figyelnek arra, hogy ugyanolyan hatást fejtsenek ki az idegrendszerre, mint a mákból származó drogok, például a heroin.
Az opioid fájdalomcsillapítók rövid időre eufóriát (fokozottan jó közérzetet, felfokozott érzelmi állapotot) okoznak, ám függőséget is kialakítanak. A fájdalomcsillapítók hosszú távú használata testi függőséghez vezethet. A test alkalmazkodik az anyag jelenlétéhez, és a szer abbahagyását követően erős elvonási tünetek jelentkeznek. A hozzászokás pedig azt jelenti, hogy nagyobb adagokra lesz szükség ugyanannak a hatásnak az eléréséhez.
Mint minden drog, a fájdalomcsillapítók is csak elfedik azt a fájdalmat, amely miatt szedik őket. Nem „gyógyítanak meg” semmit. Az, aki állandóan megpróbálja eltompítani a fájdalmat, egyre nagyobb és nagyobb adagokat szed, míg fel nem fedezi, hogy képtelen kibírni a napot drogok nélkül.
Az elvonási tünetek a következők: nyugtalanság, izom- és csontfájdalmak, álmatlanság, hasmenés, hányás, hidegrázás (libabőr), és a láb önkéntelen rángása.
Az opioidok egyik legnagyobb veszélye a légzési elégtelenség. A nagyobb adagok egészen addig a pontig lassíthatják a légzést, amíg az abba nem marad, és bekövetkezik a halál.
Testi és szellemi hatásai: székrekedés, hányinger, hányás, szédülés, zavarodottság, függőség, öntudatlanság, légzőszervi elégtelenség, a szívroham nagyobb kockázata, kóma, halál.
Nyilvánvaló, hogy a drogfogyasztás nem megoldás. Bármilyen nehéz is szembenézni a valósággal, a droghasználat következményei mindig rosszabbak, mint az a helyzet, amelyet valaki a drogok szedésével próbál elkerülni.
forrás:http://www.drogmentesklub.com/
(A fent leírt adatok Az igazság a fájdalomcsillapítókról című kiadványukból származnak.)
Hozzászólások Szóljon Ön is hozzá
Még nem érkezett hozzászólás.
Kapcsolódó cikkek
- Tegnaptól elkezdtem nem dohányozni!
- Ezt teszi a drog, ilyen vagy te is -nézd a videót!
- Dr.Csernus új könyve
- Az adóemelés megoldja a szerencsejáték-függőséget?
- A szexfüggőséget tagadni illik, pedig nagy baj
- Ma ne gyújtsanak rá!
- De hogyan ismerhető fel, ha valaki szexfüggő?
- Nem bírtam ki 30 napig szex nélkül! Akkor függő vagyok?
- Hogyan működik a szexuális szelekció?
- Amit a férjednek jobb, ha nem mesélsz el...



























