A férfi és múzsái
Életrajzi ihletésű film jelenik meg Yves Saint Laurent-ről, és azokról a nőkről akik a divat legmeghatározóbb alakját inspirálták. Amikor a regényíró, Anthony Burgess interjút készített a hetvenes években Yves Saint Laurent-tel a New York Times-ba, megkérdezte a tervezőt, hogyan viszonyul a nőkhöz, azt a választ hallotta: “as dolls”, vagyis “mint a babákhoz”.
Valójában azonban azt a választ adta, hogy “idols-bálványok”, a kettő között némiképp jelentős különbség van. Ez utalhat arra, hogy valójában “felszabadult bálványok-ra” célzott a tervező, hiszen maga is gondoskodott arról, hogy a nők nadrágot viselhessenek például az 1966-os “Le Smoking tuxedo” szmokinggal, a szafari ruhákkal, vagy a nyolcvanas évek válltöméses darabjaival.
Az általa tervezett ruhák azonnal elkeltek és nagy népszerűségnek örvendtek a nők körében. Nagy figyelmet fordított az esztétikára, a luxusra, és egy olyan demokratikusabb irányt teremtett, ami egészen addig nem volt jelen a divatvilágban. A nők szinte özönlöttek Yves Saint Laurent körül, legalább annyira bálványozták őt, mint ahogyan ő a nőket.
Életében számos személy volt, akit saját múzsájának tekintett: dinamikus hősnők, akik szimplán csak a stílusukkal rabjukká ejtették, és ez művészeti szempontból inspirálta őt. Az első legjelentősebb ilyen személy az életében édesanyja volt. Az algériai Oran-ban született 1936-ban, szülei jómódú francia telepesek voltak, az anyja, Lucienne igazán szép nő volt, aki már a korai időkben ösztönözte fiát, hogy bontakoztassa ki tehetségét a divatvilágban. Minden szombaton elkísérte fiát a Boulevard Seguin-on, hogy megvásárolja a legújabb Vogue-t és a Paris Match-t. Az operát is korán megkedvelte, csak úgy mint a színházat és a mozit, Vivien Leigh nagy kedvence volt. Tizenhét évesen már nemzetközi divatversenyt is nyert, így édesanyjának óriási szerepe volt fia tehetségének kibontakoztatásában.
A filmet Jalil Lespert rendezi, a tervezőt Pierre Niney játssza majd. Az alkotás három hősnőre összpontosít, akik jelen voltak a férfi életében és hatottak rá: Victorie Doutreleau (Charlotte le Bon), a klasszikus szépség, az arisztokratikus Loulou de le Falaise (Laura Smet), a karcsú Betty Catroux (Marie de Villepin). Victorie egy Dior manöken volt, valóságos csillag abban az időben, majd az Yves Saint Laurent plakátokon tündökölt a hatvanas évek közepén. Ő testesítette meg az eleganciát a korai években, de amint a modernebb női stílus térhódítása következett, ezt a varázsát el is veszítette. De le Falaise-t “elbűvölő tekintetű” múzsájának tartotta, aki azonban úgy érezte ennél sokkal több. A harmadik hősnő, Betty, több mint harmincöt éven keresztül inspirálta a férfit, aki egy androgün megjelenéssel bírt, és aki Laurent szerint a legtökéletesebben festett a ruhákban. Három erőteljes női ideál és egy férfi néhol viharos kapcsolatát járja körbe az alkotás, amely még nyáron a mozikba kerül.
Forrás: fashionfave.com
A tíz legjobb európai film között a Saul fia! Tudj meg róla többet! Itt pedig megnézheted, milyen trendi cuccokban fesztiválozhatsz idén!
Hozzászólás zárolva.