Így lesz „izompacsirta” a kisbabádból!

A baba a saját mozgásával maga fejleszti ki az izomzatát. Mint ahogyan az edzőtermekben az emberek egyes izomcsoportokat a megfelelő gépekkel fejlesztenek, úgy a baba is maga „gyúr”, dolgozik azon, hogy a számára szükséges izmok fejlődjenek.

Elsőként a nyakizmok fejlesztéséért kell megdolgoznia, hiszen ahhoz, hogy lásson valamit a körülötte lévő világból, fel kell emelnie a fejét. Nincs egyszerű dolga, hiszen a feje a testéhez képest sokkal nagyobb, de idővel győz a kíváncsiság, és függőleges helyzetben képes egyenesen tartani a fejét, majd pedig képes lesz hason fekvő helyzetben is megemelni azt.

Ha már a fejét meg tudja emelni, akkor a karizmok fejlesztése következik, hiszen hason fekve, csak a fejedet megemelve nem látsz annyit, mint amikor a kezeddel is tudod emelni magad. A karizmok és a kézügyesség hanyatt fekve is fejlődik, ha a baba maga elé nyúlva emelgeti a kezét, játszik, azonban hason fekve egészen más részeket mozgat meg a kicsi. 4-5 hónaposan már képes a karján megtartani magát, de ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy mindjárt kúszni is fog, hiszen ahhoz lábizmokra és a kéz–láb összehangolt működésére is szükség van, ezért kell néhány hónap gyakorlás ahhoz, hogy képes legyen hatékonyan kúszni.

A legtöbb baba számára a kúszás a körbe-körbe kúszással kezdődik. Nem minden baba kezd el szabályos „kommandós” stílusban kúszni, néhányan megmaradnak a körbe-körbe forgásnál (hason), vagy pedig hernyószerűen kúsznak, a lábuk helyett a teljes testükkel a kezükre támaszkodva. Mindez azonban jó alapot ad a mászásnak, hiszen ezáltal fejlődik a hátizom, a karizom és a láb izmai olyan szintre, hogy a kicsi képes legyen mászni.

A mászás során továbbfejlődik a láb izomzata, és megerősödik a hát is, amire a járásnál lesz nagy szükség. Amikor a kicsi elsőként feláll, sokan gondolják azt, hogy most hamarosan járni is fog, pedig kell néhány hónap álldogálás és kapaszkodva sétálgatás ahhoz, hogy a kicsi lábizmai, idegrendszere, egyensúlyérzéke a kellő szintre kifejlődjön és – ami nagyon fontos – az egyensúlyozáshoz szükséges talpizomzata is elég fejlett legyen az önálló járáshoz.

Éppen ezért fontos, hogy amíg nem jár segítség nélkül a baba, addig mezítláb gyakorolhasson, mert ez segít a talpizomzat megfelelő fejlődésében. Később is váltogassuk a mezítlábas és a cipős járást, tehát mindkettőben legyen része a lábának, így fejlődhet optimális ütemben a lába. Egyenetlen, természetes terepen, például fűben nyugodtan lehet mezítláb, a lakásban megoszlanak a vélemények a cipő viseléséről, van, aki azt tanácsolja, mivel egyenletes a terep, hogy inkább jó minőségű cipőben legyen, de van, aki szerint inkább mezítláb vagy zokniban legyen a lakásban, főként, ha máshol nincs lehetősége mezítláb lenni, például mert tél van, és nem tud a fűben szaladgálni.

A járás kezdete után sem mondhatjuk azt, hogy már minden izomzat kifejlődött, hiszen számos izomcsoport ekkor indul igazán fejlődésnek. A hasizmok például csak 2-3 éves korra fejlődnek olyan szintre, hogy a kicsi hanyatt fekvésből fel tudjon ülni, holott sok anyuka már 8-10 hónapos korban azért aggódik, mert féloldalasan, a kezére támaszkodva ül fel a baba.

Az izomzat egyenletes fejlődésében sokat segíthet a babaúszás, hiszen itt a fizikai, gravitációs korlátok elvesztésével kedvére mozoghat minden irányban a baba, megvan a mozgás szabadsága, amit még a szárazföldön nem tapasztalhat meg, ezért egységesen fejlődnek az izmai, és a mozgásfejlődése is gyorsabb lehet.

A lábizmok fejlesztésében segíthet még a rugós hinta, amiben egészen attól kezdve ugrálhat a baba, hogy képes megtámasztva megülni (5-6 hónapos kortól). Fejleszti az egyensúlyérzéket is, és a lábizmai is erősebbek lesznek tőle.

Forrás: kismamablog