Tisztálkodáskor ne nyúlj magadba!
Akárcsak a többi testnyílás, a hüvely is képes az öntisztulásra, különösen, ha békén hagyják, de más nyílásoktól eltérően a hüvely öntisztulási folyamatát a nehézségi erő is segíti.
A különféle nedvek, váladékok nem gyűlnek össze a hüvelyben, hanem eltávoznak. Tehát semmi szükség a hüvely és környéke túlzott tisztogatására. Ugyanis ezen a testtájon tökéletes ökológiai egyensúly valósul meg, amelyet nem érdemes bolygatni.
Tisztításkor ne használjunk illatos szappant, csak közönséges babaszappant, vagy intim mosakodó gélt. A hüvely belső felszínét ne próbáljuk tisztítani, nincs rá szükség. A hüvelyfal természetes öntisztulásának szerves része a hüvelyben termelődő nyák, csak a kívül felgyülemlett váladék igényel eltávolítást.
A hüvely természetes állapotában kis mennyiségű váladékot termel. A menstruáció ciklus folyamán minden nő tapasztalhat több-kevesebb váladékozást, a váladék állaga azonban más a hónap felében, mint a másodikban.
A hónap első részében kevesebb a váladék, de peteérés közeledtére és a peteéréskor megnő a váladék mennyisége és megváltozik az állaga: átlátszó, nyúlós folyadék lesz. A váladék egy része a méhnyakból jön, az ott elhelyezkedő mirigyek a megnövekedett ösztrogénszint hatására termelik a ciklus első felében az említett nyákot. A váladék többi része a hüvelyben elhelyezkedő mirigyekből ered, melyek szintén fokozott termeléssel reagálnak a magas ösztrogénszintre.
A peteérést követően, azaz a hónap második felében a progeszteronszint kezd emelkedni, ezért megváltozik a hüvelyváladék jellege is. Fehérebb, kevésbé nyúlós, sűrűbb, a fehérneműn foltot hagy, mely megszáradva fehér vagy sárgásbarna színt kap. Ez a folyás azonban nem számít kóros tünetnek.
De hogyan különböztessük meg a természetes és a kóros folyást? Természetesnek tekinthető az a folyás, amely nem okoz gyulladást, viszketést, nem jár kellemetlen szagokkal.
Ezek a váladékok, melyeket a nők folyásnak észlelnek, nemcsak természetesek, hanem szükségesek is. A hüvely egészséges állapota ugyanis azon múlik, hogy belső fala kellőképpen nedves maradjon. Ugyancsak állandó nedvességet igényel a nagyajkak által határolt hüvelybemeneti terület is. Ha a hüvely vagy a hüvelybemenet kiszárad, gyulladás, viszketés, fertőzés léphet föl.
Hozzászólás zárolva.