Papírgyűjtemény a Knoll-ban
A Knoll Galéria (Liszt Ferenc tér 10. I. em. 17.) mostani tárlatán senki ne keressen mély összefüggést a művek között. Azon túl, hogy XX. századiak, és hogy hordozójuk papír, nincs köztük semminemű hasonlóság. A főleg fotókból és szitanyomatokból álló gyűjtemény tulajdonosainak neve nem publikus, így aki nem vásárlási szándékkal tér be a Liszt Ferenc téri kapualj bújtatta galériába, az nem tudhatja meg, hogy kinek is legyen hálás azért, hogy egy olyan kaliberű magánygyűjteményt vehet szemügyre, melynek tagjai közt megtalálhatóak Kosuth, vagy Marlene Dumas munkái.
Se tartalmi szempontból, se irányzat szerint nem lehet csoportosítani, ugyanis konceptuális, minimalista és pop art mozgalmak vegyesen képviseltetik magukat a fehér falakon, úgyhogy lássuk a műveket kiállítási sorrendben – a teljesség igénye nélkül.
A galéria középső termébe lépve rögtön szemet szúr három kép. A szomszédos falakon elhelyezett művek mindegyike színes, vidám, életteli, így egyből kedvet csinál a tárlathoz. A trió bal oldali tagja Gary Hume cím nélküli képe, melyen egy gombszemű, kék paca néz velem farkasszemet. A pop art-os színvilág, és a dundi forma miatt egyből a szívembe zártam Mr. Pacát, aki úgy virít a zöld háttéren, mint az infantilizmus megtestesítője.
A középső kép Gabriel Orozco sajátos baglyát ábrázolja. Igen sajátos, mivel tollas teste nem más, mint egy doboz petrezselyem, nagy szemei pedig egy konzerv oldalán egymásba fonódó ananászkarikák. A kaja-bagolyról két dolog jut eszembe: az egyik, hogy mi mindenre jó az étel (ez már számtalanszor bebizonyosodott a menzán is, miközben nagy hévvel rakosgattuk kanalunkban a paradicsomleves betűtésztáját), a másik Duschamp Biciklikereke. A dadaista hírnök ready-made-jei és Orozco műve között annyi a különbség, hogy ez utóbbit nem kell agyonmagyarázni ahhoz, hogy elfogadjuk művészetnek.
A trió jobb oldali tagja Sol LeWitt cím nélküli akvarellje. A színes, egymáson hullámzó festéksávokról a napfény ugrik be, ami látszólag fehér, illetve átlátszó, de valójában magába foglalja az összes színt. LeWitt 27×19 centis festménye olyan, mint egy fénymolekula képe gigászi nagyításban.
A jobb oldali terembe fordulva egyből magára vonzza a tekintetemet Bob and Roberta Smith festmény együttese. A magyar népmesék furfangos juhászát és a negatív hős farkast idéző akril festmények felett a következő szövegeket olvashatjuk: „I painted these for you.”, „You paint too fast.”, „You look too fast.”, „Look after your heart.”. Két felnőtt ember játékának vagyok szemtanúja: a „játszunk felnőttesdit!” ellentétének, azaz a „játszunk gyerekesdit!” szerepjátéknak.
Hozzászólás zárolva.