Kullancscsípés, Lyme-kór – így védekezzünk!

A kullancs nem csak erdőben kirándulva támadhat ránk – a Lyme-betegek nagy része a saját kertjében, mezei futás közben vagy gyógynövény-, bodzaszedés alkalmával fertőződik meg. A veszélytelennek tűnő helyzetekben ugyanis az ember nem igazán óvatos, és a megelőzés mellett az utólagos átvizsgálás is elmarad. Nagyon fontos tehát, hogy ha csak minimális ideig is zöldövezetben tartózkodtunk – például fociztunk a gyerekekkel az udvaron –, utána mindenképp jól nézzük át a testünket!

Mint minden betegség esetében, itt is a legjobb a megelőzésre tenni a hangsúlyt: a hosszú ruházat, a nadrágba betűrt felső, a zokniba betűrt nadrág és a kalap nem jelent túl nagy erőfeszítést, védelmet viszont annál inkább. A különféle kullancsriasztó spray-k, krémek szintén segítenek abban, hogy a kullancs ne kapjon kedvet hozzánk.

Évtizedekkel ezelőtt még házi gyógymódokat alkalmaztak a kullancscsípésre: olajjal, zsírral kenték be, hogy megfulladjon az állat, és ezzel előzzék meg a fertőzést. Kerüljük ezt a módszert, mert a kínzással többet árthatunk, mint használunk, mert a kullancs védekezésképpen belénk lövellheti a béltartalmát.

Ma már számos modern eszköz segíti a kullancsvédelmet: a gyógyszertárakban kapható kullancskanállal könnyen és egyszerűen ki tudjuk szedni a belénk fúródott állatot. Nagyon fontos, hogy az állatot minél hamarabb eltávolítsuk magunkból! A bőrünkből kiszedett kullancsot érdemes megőrizni a későbbi vizsgálatok megkönnyítése céljából.

A tipikus, kokárda alakú bőrpír a Lyme-kóros esetek 50%-ára jellemző, a többi betegnél inkább ízületi, idegrendszeri tünetek jelentkeznek. Ha a kullancs eltávolítása után ilyet tapasztalunk, forduljunk azonnal orvoshoz! Különböző laboratóriumi vizsgálatok, és a beteg állapota alapján a szakemberek néhány héttel később meg tudják állapítani, tényleg Lyme-kóros-e az érintett. Mivel a betegséget nem tudják azonnal diagnosztizálni, így az antibiotikum-kúrát sem célszerű rögtön a kullancscsípés után elkezdeni, mivel a tünetek mögött nem mindig Lyme-kór áll, a kúra viszont nagyon legyengíti a szervezetet, és megnehezíti a kór meghatározását. A betegség diagnosztizálása után ugyanakkor erősen ajánlott a gyógyszeres kezelés. Az antibiotikum hatását kiegészítendő érdemes magas nyomáson történő, úgynevezett hiperbár oxigénterápiát is igénybe venni.

„Külföldön bevált gyakorlat a hiperbár oxigénterápia alkalmazása Lyme-kóros fertőzések esetén – mondta dr. Szolnoki Nikolett, a Hiperbár Centrum orvosigazgatója. – Hazánkban is egyre többen veszik igénybe a kezelést, és  Lyme-kóros pácienseink nagy része felépül a betegségből. A kezelés következtében a megemelkedett oxigénszint ugyanis olyan környezetet teremt, amelyben a kórokozók sem élni, sem szaporodni nem tudnak, így a baktériumok elpusztulnak. Emellett a terápia az olyan, rossz vérellátottságú területeken is pusztítja a kórokozókat, ahol az antibiotikum hatása gyengébb. Érdemes még kiemelni, hogy a terápia az ízületi fájdalmak enyhítésében is segít gyulladáscsökkentő hatása miatt”   – tette hozzá dr. Szolnoki Nikolett.