Facebook hozzászólás
314

Hangulat, feeling, atmoszféra – vagy amit akartok

A telefonfülkéknél felmarkolsz egy Pesti Est különszámot, és vadul fókuszálsz felváltva a négyzetrácsokba foglalt programdömpingre és az útkereszteződésre (ahol immár három barátodnak kéne várnia rád).

Nem is tudom, mit lehetne írni róla, annyira magától értetődő az egész. Kimész, ott vagy, megnézel két-három programot, kocsmázol, haza mész. Olyan menetrendszerűnek érzem a Szigeten töltött napokat, holott megélni őket egészen más.

1. Kimész

Tolongsz, tolakodsz, türelmetlenkedsz, „bocsi, ez a lábam volt”, „ja, ez meg a te veséd?”. Tűző napon álldogálsz (ha nem zuhogó esőben) várván, hogy végre a csuklódra kattanjon a jegy. A szokásos punkok már letáboroztak a jegy árus dobozok mellett – utolsó napra talán összejön egy beugrónyi lóvé. Várakozás közben úgy érzed magad, mint egy gyerek, aki ott áll fürdőgatyában a medence szélén, de nem ugorhat bele. Mikor odatülekedsz a bodega ablakához hirtelen hét haver nyomja a kezedbe a pénzét, hogy ugyan vedd már meg az ő jegyüket is. Megveszed. Két perc múlva már egyiküket se látod – sodor a tömeg.

2. Ott vagy

A hídra érve elfeledkezel a kezdeti nehézségekről. A jellegzetes Sziget hangulat (feeling, atmoszféra – nevezzük akárhogy is), már itt megcsap. Otthonosság érzésedet csak fokozza, hogy a szekus lenyúlja a kisollódat. Innentől már nem inzultál senki. A telefonfülkéknél felmarkolsz egy Pesti Est különszámot, és vadul fókuszálsz felváltva a négyzetrácsokba foglalt programdömpingre és az útkereszteződésre (ahol immár három barátodnak kéne várnia rád). Fél óra késéssel be is futnak a pajtások – „hallod, annyira durva volt, kár, hogy nem láttad” -, és célba veszitek a sziget legtávolabbi pontján leledző helyszínt. Ez úgy fél óra séta. Közben valaki tarkón dobja az előtted menetelőt egy saslikról lehúzott szalonna darabbal, néhány Krisna sátorból szálingózó dallamfoszlány kúszik a füledbe (Hare, hare…), és az egyik haver végig próbálja az összes „PUNA” feliratú pólót egy ruhaárus sátorban.

3. Megnézel két-három programot

Rövid vita után, úgy döntötök, hogy mégsem mentek el a „Büdösek” zenekar koncertjére, hanem inkább meghallgatjátok Lovasi, Legát és Müller beszélgetését arról, hogy „Van-e élet a rákendrolon túl?„. Itt kapjátok a tippet egy ismerős ismerősétől (rokonától vagy üzletfelétől), hogy ma lép fel a Goran Bregovic Wedding & Funeral Band a Világzenei Nagyszínpadon, úgyhogy újabb fél órás, csak elméletben célirányos menetelés után már balkáni cigányzenére hörpölitek a sört. A koncert végeztével az Afro falu felé veszitek az irányt, hogy találkozzatok a többiekkel, de út közben egy újabb ismerős (rokon vagy üzletfél) beráncigál a Magic Mirror-ba, ahol épp egy csapat férfi hastáncos ropja. Egyik barátod a show után közli, hogy neki most már aztán le kell ülnie, hogy igyon valamit, úgyhogy a legközelebbi pultnál kiszemelitek az egyetlen ellentétes nemű csapost, és négyen bűvölitek egyszerre.





Facebook hozzászólás
További cikkek

Hozzászólás zárolva.

STÍLUS

1 / 630

KUL-TOUR

1 / 158

STÍLUS

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!