Fülbemászó dallamok
Furcsa álmom volt az éjjel. Egy osztályteremben ültem (sose szakadok el a régi munkahelyemtől… ? ) és az első padban egy aprócska, rövid hajú kislány ült.
Mottó: „A zene kifejezi, amit nem lehet elmondani, és amit nem lehet elhallgatni.”(Viktor Hugo)
Az arcára már nem emlékszem pontosan, de több, volt tanítványom egy-egy arcvonását véltem felfedezni benne.
Ült és nagyon halk, vékonyka, szinte angyali hangon énekelt. A dal olyan gyönyörű volt, hogy szinte könnyűnek és boldognak éreztem magam tőle.
Még reggel is, amikor felébredtem. De addigra se a dalra, se az álmom többi részére nem emlékeztem…
A légies, szinte földöntúli érzés azonban megmaradt… legalább is a kávéig, melytől lassan magamhoz tértem.
Pár perc múlva, szokásomhoz híven bekapcsoltam a rádiót, hogy a napi zenei indíttatásom most is meglegyen.
A zene hangulata mindig segít ráhangolódni a napi teendőimre. Van úgy, hogy pörgősebb zenével indítok, amikor „elintézős” napom van, ezzel is doppingolom magam.
A hétvégi pihenést, lazítást azonban nem bízom a véletlenre. Vannak kedvenc dalaim, édes dallamok, melyektől mindig kellemes hangulatom lesz..
Az én toplistám:
1. Sting: Fields of Gold
2.Nightwish: Sleeping Sun
3.Roy és Ádám: Boldogság egyszerű
4.Bee Gees : Holiday
5.Mike Oldfield: Daydream
6.Ákos :Ilyenek voltunk
7.Gheorghe Zamfir: The Lonely Sheperd
8.Dire Straits: Sultans of Swing
9.Vörös István: Nem várok, míg lemegy a nap
10.Seal: Love’s Divine
Bizonyára mindenkinek megvan a maga toplistája. Mert mindenki a „saját lelkét hallja” a dalban…
Krajcsó Judit
Hozzászólás zárolva.